Azt ma nem láthatjuk, hogy 2026 előtt egyáltalán előáll-e az alkalom a kormányváltásra. Előfordulhat, hogy érezve a mocsár mélységét, amibe belenavigálta az országot, Orbán ideiglenesen átadja a kormányrudat. Vagy beteg lesz. Vagy megunja. Vagy a reménytelenségből olyan ellenállás kerekedik ki, amely kikényszeríti a visszalépését. Omlásában súlyos a légvár. Vélemény.
Készülünk. Imádsággal, öntapadós szigetelőcsíkokkal, sztrájkkal, nagyanyáink recepteskönyvével, lopott fával. Már látjuk a tehervonatot az alagút végén. Van zsákjában minden jó.
Készül a maga módján mindenki, aki a jövő fogalmát ismeri – közben vadul hegedülnek a tücskök, repülnek egyet még a tengerhez, tűzijáték, cigányzene, egyszer élünk. Készül nyilvánvalóan az ellenzék is, hiszen közeleg az ő ideje. Ja nem, vicceltem. Egyedül Gyurcsány Ferenc készül, egyelőre titokzatosan sejtetve, hogy mire. Találgathatunk, addig se a nyomasztó jövendőn kattogunk.
Van-e értelme a készülődésének? Elhihető-e, hogy pont ő tudná jobban csinálni? S ha senki más nem készül, nem mutat semmiféle életjelet, végre újra élére állhat a kérdés: Orbán vagy Gyurcsány?
A magyar mesterségesintelligencia-szuverenitás irreális, a kis országok szűk szakterületi MI-fejlesztésekben lehetnek sikeresek. A kormány most már mintha tényleg komolyan venné az MI-t, de a politikai klíma (bevándorlásellenesség, keresztény fundamentalizmus, elszigetelődés az EU-tól) aligha kedvez egy alapjaiban nemzetközi iparág fejlesztésének. Ahogy a kormánystruktúra instabilitása sem.
Váczi Eszter elmondta: énekesi keresetéből nem nyújthatott volna ilyen lehetőséget a gyerekeinek.
