Készülünk. Imádsággal, öntapadós szigetelőcsíkokkal, sztrájkkal, nagyanyáink recepteskönyvével, lopott fával. Már látjuk a tehervonatot az alagút végén. Van zsákjában minden jó.
Készül a maga módján mindenki, aki a jövő fogalmát ismeri – közben vadul hegedülnek a tücskök, repülnek egyet még a tengerhez, tűzijáték, cigányzene, egyszer élünk. Készül nyilvánvalóan az ellenzék is, hiszen közeleg az ő ideje. Ja nem, vicceltem. Egyedül Gyurcsány Ferenc készül, egyelőre titokzatosan sejtetve, hogy mire. Találgathatunk, addig se a nyomasztó jövendőn kattogunk.
Van-e értelme a készülődésének? Elhihető-e, hogy pont ő tudná jobban csinálni? S ha senki más nem készül, nem mutat semmiféle életjelet, végre újra élére állhat a kérdés: Orbán vagy Gyurcsány?
