Pusztító az ukrajnai állóháború, Putyin időhúzásra játszhat

Már a múlté az ukránok széles tömegét tavaly márciusban mozgósító harci kedv. Az orosz invázió első heteiben annyi volt Kijevben és más városokban az önkéntes, hogy a toborzóirodákban sokakat el kellett küldeni, mert nem volt elég fegyver és katonaruha.

Bár a hivatalos adatok titkosak, a hadsereg és különböző területvédelmi szervezetek nagyjából egymillió embernek parancsoltak, és ellensúlyozták ezzel a lényegesen nagyobb orosz sereg erejét. A védekező háború fájdalmas ultramaratonná vált azonban, és az utóbbi hónapokban egyre többek lelkesedését töri le az a felőrlő taktika, amellyel mindkét oldalon a másikat akarják kivéreztetni és fegyvereit felmorzsolni.

„Nagyon félünk, a fiaimat bármikor behívhatják. A kisebbik egyetemista, ő talán jobb helyzetben van. A másik önként bizton nem fog bevonulni, olyan szörnyű beszámolókat hallott a frontról, viszont ha behívják, elmenekülni sem fog” – mondta a HVG-nek a Kijevben élő Szvitlana, aki családjával az ukrán fővárosban élte át az orosz agresszió első évét.

"A háború kitörése óta nem tervezünk előre, mert nincs értelme. Úgyhogy most sodródunk"

Két ukrán és három kárpátaljai magyar családdal beszélgettünk arról, hogyan élték meg az elmúlt egy évet. A családok többsége hosszabb-rövidebb ideig szétszakadt, van, aki 11 hónap után csak terepet felmérni ment vissza Ukrajnába. A beszélgetésekből világosan látszott, hogy egészen máshogy gondol a háborúra egy ukrán, mint egy kárpátaljai magyar.

Ihor, az egyik belvárosi étterem pincére már a kanadai vízumot is beszerezte, hogy menekülhessen, ha egyszer a határokat újra megnyitják.