Rendszerektől függetlenül a meleg szubkultúra mindig Budapest életének szerves része volt – mondja Kurimay Anita történész, akinek Meleg Budapest 1873–1961 című kötete nemrég jelent meg a Park Kiadó gondozásában.
HVG: Miért kezdte foglalkoztatni éppen a magyar meleg szubkultúra múltja?
Kurimay Anita: Nyilván belejátszott, hogy 18 évesen rájöttem, meleg vagyok. Tudtam, hogy Magyarországon is lennie kell meleg múltnak, de ennek szinte semmi nyoma nem volt. Mivel mindig szerettem a történelmet, Magyarország és Kelet-Közép-Európa homoszexuális múltját kezdtem kutatni. Hamar kiderült, alig van irodalma, amire támaszkodhatok, úgyhogy elkezdődött a forrásvadászat.
HVG: Miért pont Budapestről írt, és mi a címbeli időintervallum jelentősége?
K. A. : A meleg szubkultúrák szoros kapcsolatban vannak a nagyvárosokkal. A XIX. és XX. század fordulóján robbanásszerűen fejlődtek a városok, felbomlottak azok a régi keretek, amikor a közösségekben mindenki mindenkit ismert. Az új munkalehetőségek sok embert vonzottak a nagyvárosokba, amelyek anonimitást is nyújtottak. Ezért koncentráltam Budapestre, de ha több időm lett volna, akkor a vidéki városok, falvak meleg történetét is feltérképezem, mert máig élő tévhit, hogy vidéken nincsenek melegek.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
