Ibsen egyik késői művét, a magyar színházakban az eredeti címe szerint Solness építőmesterként többször is előadott drámát ezúttal a számvetés és a bűnhődés keserű epizódjainak ragyogó felmutatásával vitte színre Gáspár Ildikó az Örkény Stúdióban.
A fiatalság a halálomra tör – mondja a feldúlt Halvard Solness (Mácsai Pál) építőmester. Szemében a fiatalság fenyegető erő, és az igazság az, hogy a történések részben igazolják is ezt a kényelmetlen, a számvetésre, az elmúlás közelségére emlékeztető érzetet.
Az építőmester mindig templomokat akart emelni, az ámulat, a tisztelet, az áhítat katedrálisait, ahova némi vigaszért betér az ember, de ahol nem lehet élni. Otthona, miként cégének, a város legtekintélyesebb vállalkozásának szlogenje hirdeti, békés, barátságos, biztonságos.
Csakhogy a szlogenek nem mindig állják ki a próbát.
A magyar mesterségesintelligencia-szuverenitás irreális, a kis országok szűk szakterületi MI-fejlesztésekben lehetnek sikeresek. A kormány most már mintha tényleg komolyan venné az MI-t, de a politikai klíma (bevándorlásellenesség, keresztény fundamentalizmus, elszigetelődés az EU-tól) aligha kedvez egy alapjaiban nemzetközi iparág fejlesztésének. Ahogy a kormánystruktúra instabilitása sem.
Váczi Eszter elmondta: énekesi keresetéből nem nyújthatott volna ilyen lehetőséget a gyerekeinek.
