Gyógyít-e úgy a samanisztikus eksztázis, a meditáció és a transzcendens élmény, mint a pszichoterápia?
Az elme tudattalan szintjére lehet eljutni bizonyos technikákkal, és ezek egy részét spirituális körökben is alkalmazzák. Mi is pontosan a samanisztikus eksztázis, mi köze a hipnózishoz, mi történik az emberrel egy meditációs elvonuláson, és mit mond a pszichológus a transzcendens élményekről? Hétköznapi spiritualitás 4. rész.
Arra már cikksorozatunk korábbi részeiben választ adtunk, hogy egyes emberek miért választják az egyház helyett vagy mellett a spirituális szertartásokat; hogy miként dolgoznak a mai sámánok; nekik mennyi közük van a honfoglalás kori táltosokhoz; illetve hogyan kúszhat be az ezoterikus közösségekbe a nemzeti identitás kérdése. Egy dolgot azonban még biztosan nem válaszoltunk meg.
Mit mond a tudomány, főként a pszichológia a spirituális élményekről?
A régi sámánok, gyógyítótevékenységüknél fogva, egyfajta ősi pszichológusokként funkcionáltak, csak ők a szellemvilágot hívták segítségül a közösség gondjainak megoldásához. A mai sámánok szertartásai, de más spirituális rítusok által is a résztvevők a lelki egyensúlyukat szeretnék fenntartani vagy lelki sérüléseiket rendbe hozni. A kérdés tehát magától értetődő: lehet-e valóban gyógyulni mantraéneklés, meditáció vagy transzélmények által?
Felhősi Gabriella klinikai szakpszichológus azt mondja, a jó pszichológus vagy pszichiáter ugyan nem kiváltható egy spirituális szertartással, viszont a kettő nem is zárja ki egymást, sőt a samanisztikus hagyományok és bizonyos terápiás módszerek között párhuzamokat is lehet találni.
Felhősi és szakpszichológus kollégája, Elekes-Czaga Orsolya idén részt vettek a Napszarvasra keresztelt találkozón, ahol a világ különböző részeiről érkező szellemi tanítók, hagyományőrzők, gyógyítók mutatták be rítusaikat. Felhősi részben szaktolmácsként segített a dél- és közép-amerikai rituálévezetők szeánszainál, részben pedig Elekes-Czagával maguk is prezentáltak egy olyan módszert, amelynek szimbólumkészlete ugyan a samanizmusból merítkezik, de van – mint arra mindjárt kitérünk – klinikai gyakorlata is.