A Királyrét fái alatt, egy máglya körül állunk. Félhomály van, hamarosan ránk sötétedik. A szertartásvezetőnk, Sólyomfi-Nagy Zoltán (többeknek leginkább csak Sólyom) egy táncot fog megtanítani nekünk. Ő soha semmilyen tudatmódosítószert nem fogyasztott, viszont megtanulta, hogy tiszta módszerekkel, így például a tánc által is lehet transz állapotba kerülni.
Az egy budapesti lakótelepen, saját elmondása szerint “anyagelvű család gyerekeként” nevelkedett, később rajztanárként dolgozó Sólyomfi-Nagy mindig is érdeklődött az ősi indián kultúrák iránt (részt vett például Cseh Tamással a híres bakonyi indiántáborok szervezésében is). A kilencvenes évek elején ismerkedett meg a Magyarországra látogató Jonathan Horwitz antropológussal, aki évtizedek óta úgynevezett "sámántechnikákat" tanít, Sámánismeretek Skandináv Központja néven pedig még iskolát is alapított. Ő tanította meg Sólyomfi-Nagyot a transz elérésére, aki később e képességét – mint mondja – az észak-amerikai rezervátumokban, a lakota indiánoknál fejlesztette tovább; a törzsi szertartásokra vonatkozó tudását pedig a Pécsi Tudományegyetemen néprajz, majd kulturális antropológia szakokon, illetve Ázsiában tett látogatásai során bővítette.

Sólyomfi-Nagy Zoltán
Reviczky Zsolt
Az általa szervezett Napszarvas fesztiválon, vagyis a “tudásőrzők nemzetközi találkozóján” próbáljuk ki a tánccal előidézett transzba esést. Az eseményen az előadók között van nepáli sámán, mohawk indián, magyar solymász, mexikói gyógyító, indiai jógi és az afrobrazíliai kandomblé egyik rituáléját bemutató hagyományőrző is, de – ha szabad ilyet mondani – Sólyomfi-Nagy szertartása a „headliner, nagyszínpados show”.