Elsőre nem tűnik hálás feladatnak az I. kerület rejtett kincseiről írni, hiszen erről két helyszín jut általában mindenki eszébe, a Budai vár és a Gellért-hegy. Bár biztos mindkét esetben lehet eldugottabb részeket találni, én inkább megnéztem, van-e olyan része a kerületnek, ahova véletlenül sem szoktuk elvinni Budapestre látogató külföldi ismerőseinket, pedig érdemes lenne. Hamar kiderült, hogy a Tabán pont ilyen, ez a főváros legturistásabb kerületének legkevésbé turistás része.
Jelenlegi állapotában nehéz elképzelni, milyen lehetett a városrész fénykorában, a legendássá vált Tabánt ugyanis kilencven évvel ezelőtt, 1933-ban kezdték elbontani. A huszadik századi állapotáról többek között Krúdy Gyula írt sokat, aki visszajáró vendég volt a Várhegy, Naphegy és Gellért-hegy által határolt terület kocsmáiban.
“Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni” – állította egy bizonyos Szépvadászné az író 1929-es novellájában, a karakter ugyanis pontosan tudta, hol érdemes fogyasztani a Tabánban. Akkoriban a városrészt még a párizsi bohém negyedhez, a Montmartre-hoz hasonlították, erre ma már csak egy-két épület és a nosztalgiát idéző utcalámpák emlékeztetnek. A környéken sétálgatva azt találgattam, honnan eredhet a Tabán elnevezés, és csak arra tudtam gondolni, hogy úgy hangzik, mintha a platán és a tabak szavakat gyúrta volna egybe valaki. Természetesen nem erről van szó, pedig szépen összefoglalná a szórakozónegyedből lett közpark történetét.
Kerületmustra
Mit keres egy nyúl egy belvárosi parkban? Milyen lenne a Római-part vadregényesebb kiadásban? Hol rendeztek lövészárok-kiállítást a nagy háború idején, és hol rejtőztek el a rendőrök a bűnözők elől a kapualjban? Sorozatunkban a 150 éves Budapest kerületeit járjuk végig, olyan helyeket mutatunk be, amelyeket sokszor még az ott lakók sem ismernek, és ahol nem csak nekik érdemes egy napot eltölteni, legyen szó akár egy mocsárról, egy gyárról vagy egy lakótelepről. A sorozat már megjelent részeit ide kattintva olvashatja el.
