Az ember életútjának – már ha megéri – a hetvenedik (év)fordulója, mondjuk úgy, furcsa egy állapot. Visszatekintésre és számvetésre ugyanúgy késztet, mint (ön)vigasztalásra, hisz – Márait parafrazeálva – hetvenkedni, mi több: jövőt tervezni is lehet még, sőt új művet is a „gyanúsan kerek születésnapra”. E kósza ötletből született a két nap eltéréssel egyidős, „felső középkorú” Fábri Péter és Jolsvai András – alcím szerinti – „négykezes önéletrajza”.
