Sükösd Miklós: Orbán Balázs, Schmidt Mária, Koltay András és társaik nem működhetnének egy nyugati demokráciában
Amikor a fideszes pártállam a rezsim szolgáinak kifizetőhelyek sokaságát hozza létre, akkor az intézményeket korrumpálja. Az állami intézmények eredeti, demokratikus küldetésének rovására él vissza a hatalommal. Az Orbán-korszak után ezeket intézményeket fel kell számolni vagy demokratizálni kell. Vélemény.
Nem csak arról van szó, hogy az Orbán-rendszer főideológusa, Orbán Balázs alkotmányellenes, hazaáruló, nemzetgyalázó, Magyarországot az oroszoknak (f)eladó nyilvános nézeteket hangoztat.
(És emellett a független Ukrajnát is a háborús agresszor Oroszországgal szembeni önfeladásra biztatja.) Hanem arról is, hogy az általa elfoglalt intézményes állampárti pozíciók, amelyekből ezeket a nézeteket hangoztatja – egyszerűen nem létezhetnének egy alkotmányos, nyugati típusú demokráciában.
“Politikai igazgatóm”
Orbán Balázs közvetlenül az Orbán Viktor miniszterelnököt szolgáló “politikai igazgatói” állást tölti be. Orbán Viktor árulkodó módon szinte mint személyi tulajdonáról beszél névrokonáról:
“Most a politikai igazgatóm éppen félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba”.
Orbán Viktor nem véletlenül használ személyes, szinte feudális függésre utaló birtokos szerkezetet. “A birtokos személyjel a birtokviszony elsődleges kifejezőeszköze a magyar nyelvben. Sajátos vonása sok más nyelv birtokos szerkezetéhez képest, hogy nem a birtokoson, hanem a birtokon van jelölve.” De miért használ birtokviszonyt kifejező nyelvet Orbán Viktor Orbán Balázsra mutatva? A demokráciákban a miniszterelnök és a szakminiszterek alkotják a kormányt. Orbán Balázs azonban nem része a kormánynak, hanem mellette, egy második ideológiai-hatalmi csúcsszervezetet összefogva, közvetlenül a kormányfőnek alárendelve szorgoskodik. Orbán Balázs nem a demokratikus államszervezethez, a minisztériumok, szaktárcák rendszeréhez, hanem Orbán Viktorhoz tartozik. Erre utal a kedveskedő “politikai igazgatóm” megnevezés. És erre utal a számtalan fotó, ahol a maffiafőnöknek öltözött, napszemüveges kormányfő Orbán Balázst tologatja, viccelődik vele, buksiját simogatja.
Orbán Balázs munkaköri leírása szerint “2021. augusztus 23-ától Orbán Viktor mellett politikai igazgató, feladata, hogy politikai, közpolitikai, társadalom- és gazdaságpolitikai, illetve egyéb kérdésekben tanácsaival segítse a miniszterelnök tevékenységét és döntéseinek előkészítését, valamint koordinálja a miniszterelnöki főtanácsadók munkáját. Az ötödik Orbán-kormányban is folytatta tevékenységét mint a miniszterelnök politikai igazgatója. Portfólióját tekintve a pozíció a korábbinál szélesebb feladatkört jelent, általános politikai, külpolitikai és közpolitikai, valamint társadalom-, gazdaság- és egyéb szakpolitikai kérdésekben is segíti a miniszterelnök és a kormány tevékenységét, döntéseinek előkészítését. Többek között háttéranyagok és stratégiák elkészítéséért, a miniszterelnök nemzetközi tevékenységének koordinálásáért felelős, továbbá a miniszterelnöki biztosok, megbízottak és főtanácsadók munkáját koordinálja.”
Ez a leírás a kormány munkájának ideológiai irányítását jelöli. A politikai igazgató a kormányfő meghosszabbított karjaként az orbáni főtanácsadók csúcstanácsadójaként afféle párttitkárként, a kormány párttitkáraként igazgatja a kabinetet. Efféle ideológiai-politikai igazgatók a diktatúrákban léteznek, nem a demokratikus kormányok mellett. Ez a kormányzati struktúra, Orbán Balázs szerepe elképzelhetetlen volna mondjuk Németországban vagy a skandináv országokban: ott senki sem igazgathatná a kormányt ilyen nem létező pozícióból.
De nézzük Orbán Balázs más pozícióit. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nevű fideszes janicsárképzőt Orbán Viktor parancsára mintegy 450-500 milliárd Ft-ből hizlalták hatalmasra 2020-tól.
Összehasonlításképpen arra, milyen bődületes összegről van szó: egyetlen intézmény, az MCC vagyonjuttatasa körülbelül megegyezik a teljes magyar felsőoktatás (az összes, körülbelül 20 magyar alapítványi és állami egyetem) éves támogatásával. Egy másik példa: a valódi egyetemként működő, számos területen kiváló diplomás képzést nyújtó, ám Közép-európai Egyetem (CEU) alapító vagyona 2001-ben 250 millió dollár volt (mai árfolyamon mintegy 90 milliárd forint). A CEU a nemzetközi egyetemi rangsorokban szakterületén messze a legelőkelőbb helyet foglalta el a magyarországi felsőoktatásban, amíg az Orbán-rezsim el nem üldözte Magyarországról. Az MCC-nek juttatott vagyontömeg a CEU alapítótőkéjének is a többszöröse.
Az alkalmazottait pénzesővel szóró, a Libri könyvterjesztőt potom 20 milliárdért kis légyként bekapó MCC-t állampárti luxusintézményt fenntartó Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumi elnöke szintén Orbán Viktor politikai igazgatója, Orbán Balázs. Mondani sem kell, a csillagászati mennyiségű közpénzt az állampárt utánpótlására, a NER elitképzésére és persze saját embereire elherdáló intézmény, az MCC – s benne Orbán Balázs széke – sem létezhetne egy demokráciában.
Igazi álláshalmozóként Orbán Balázs azonban elfoglal sok más állampárti fotelt is. Ő foglal helyet a többi között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Tanácsadó Testületének elnöki székében is, ezzel ő felel az alá besorolt egyetem fejlesztéséért is. A nyugati demokráciákban azonban nem létezhetnek, és nem is léteznek „politikai igazgatók” által irányított (értsd: ideológiailag cenzúrázott) kedvenc állampárti egyetemek. Hogyan is volna lehetséges egy demokráciában az itthon bántó különbség az oktatói fizetésekben és az egyetemek finanszírozásában egyfelől a rezsim kedvence (az NKE) és a fideszes kurátorokkal működő kényszeralapítványosított egyetemek, másfelől a függetlenségüket még őrző, ezért kivert kutyaként kiéheztetett egyetemek (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem) között?
Úgyhogy a harmadik pártállami intézmény esetében is bingó: sem a miniszerelnök politikai igazgatójához tartozó párnás szék, sem az MCC, sem az NKE főellenőri fotelje nem lelhető fel demokratikus rendszerekben. Ezek az intézmények maguk sem léteznek alkotmányos, a közjavakat átláthatóan, a társadalom érdekében elköltő rendszerekben. Hiszen csak a felülről lefelé szervezett diktatórikus hatalomkiterjesztés agresszív eszközei. Csak Orbán Viktortól függenek, aki közpénzzel fűtött, a fideszesek kifizetőhelyeként működő párhuzamos inézményrendszert hozott létre a rezsim túlélése érdekben.
Orbán Balázs egyszerűen nem létezhetne politikai tényezőként a nyugati demokráciákban. És akkor még nem is mondott semmit a ruszkikról.
Egy háromszoros főigazgató
Hasonlóan halmozza az állásokat az állampárt intézményeinél a többi orbánista rendszerideológus is. Schmidt Mária például egyszerre három párhuzamos, közpénzzel hajtott létesítmény főállású főigazgatója: a XX. Század Intézeté, a XXI. Század Intézeté és a Terror Háza Múzeumé. Ezek az intézmények az állami kutatási hálózat mellett kiépített, a rezsimnek megfelelő történelemképet közvetítő ideológiai szervezetek. Háromszoros főigazgatói énje mellett Schmidt is jó pár állampárti alapítvány, klub stb. kuratóriumi elnöke, vezetője, plusz a magyar állammal üzletelő milliárdos oligarcha, egyszersmind a kormányfő Viktor nyakára nyilvánosan rúzsos csókot nyomó barátja és a ”Mi a célja Orbánnak? Schmidt Mária megmondja” típusú megfejtések állandó szállítója.
Természetesen az ”évtizedes rendszerideológus-hárompluszos állampárti álláshalmozó-a kormányfő ciklusokon átívelő házibarátja-az állammal üzletelő oligarcha” szerep is kámforrá válna, ha ilyesmit keresnénk bármely demokráciában – mint ahogy a személyesen neki és általa gründolt rezsimtámogató intézmények megfelelői után is hiába kutatnánk.
Az álláshalmozó főcenzor
Még egy példa: az orbáni propagandaállam és cenzúrarendszer működtetésében elévülhetetlen érdemeket szerző Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának elnöke is annyi állampárti széket foglal el, hogy felsorolni is sok. Koltay esetében – a Media1 számításainak és a Direkt36 „Alig látott tanár kimagasló fizetéssel” címmel az MCC-ről végzett tényfeltárásának eredményeként konkrétan számszerűsíthetők a számára közpénzből havonta befolyó nagy havi összegek.
A Médiatanács elnökeként Koltay András fizetése nemrég bruttó 4,8 millió forintra emelkedett. Emellett az MCC műhelyvezetője lett havi több mint 1 millió forintos díjazásért. (Az ügyben rendőrségi nyomozás folyik ellene teljesítés néküli kifizetések gyanújával.)
A Hauszmann Alapítvány kuratóriumi tagjaként 500 ezer és 1 millió forint közötti jövedelmet kap. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (amelynek korábban rektora volt) tanári feladatokért havi fél és 1 millió forint közötti jövedelmet kap, emellett Pázmány Péter Egyetemen is tanít havi 200 és 500 ezer Ft közötti díjazásért. De Koltay András számos egyéb pártállami intézményi bevétellel is rendelkezett.
A Várkapitányság Zrt. is igényt tartott a munkájára, itt igazgatósági tagként havi 500 ezer és 1 millió forint közötti tiszteletdíjat kapott. A Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány kuratóriumi tagjaként havi 100-200 ezer forintot keresett. E sok állás mellett feltűnűen hosszú a tudományos publikációs listája is. A vagyonnyilatkozati rendszer változása miatt Koltaynak az egyes jövedelmek esetén már nem konkrét összeget, csupán az összeg sávját kell megjelölnie. Emiatt pontosan meghatározni a teljes bevételét nem lehet. Ha konzeratív számításként csak minden sáv középső értékét vesszük figyelembe, akkor a teljes havi jövedelme az NMHH Médiatanács elnöki fizetésével együtt bruttó 7,5 millió forint lehet. Ha a sávok felső értékéhez közelítünk, akkor havi bruttó jövedelme állandó megbízásaiból 9.5 millió forint körül lehet. Annak ellenére, hogy Koltay ennyi szerepkört tölt be hatékonyan, amikor a Media1 szakportál interjút kért tőle, akkor munkatársai azt közölték, hogy a Médiatanács elnökének nincs ideje válaszolni a kérdésekre. Ami ennyi feladat mellett persze nem is csoda.
Intézményi korrupció: szinekúra kimaxolva, rezsimszolgák a pénzesőben
A szinekúra ”kevés vagy semmi tényleges munkával nem járó hivatal, állás. A latin sine cura (gond, törődés nélkül) kifejezés átvétele. Lásd még kúra, kurátor” – magyarázza az etimológiai szótár. Az állandósult állampárti álláshalmozás,
amit kisebb-nagyobb kaliberű, de a rezsim fenntartásához hozzájáruló fideszes politikusok, ideológusok és propagandisták ezrei művelnek – végső soron a kimaxolt szinekúra rendszere. Más szóval az állami intézmények korrupciója.
Ez ugyanis nemcsak vesztegetést, sikkasztást, a rokonok, barátok és támogatók jogosulatlan előnyben részesítését jelenti. Hanem maguknak a közpénzből működtetett intézményeknek a korrupcióját. Eredeti, a közjót szolgáló szerepük eltérítését, az intézmények romlását, bomlását és pártos kihasználását.
Amikor a fideszes pártállam a rezsim szolgáinak kifizetőhelyek sokaságát hozza létre, akkor az intézményeket korrumpálja. Az állami intézmények eredeti, demokratikus küldetésének rovására él vissza a hatalommal. Orbán Balázs, Schmidt, Koltay csak a jéghegy csúcsa. Az álláshalmozási lehetőséget, hatalmuk és jövedelmük kimaxolási lehetőségét a politikai igazgatásért, a rezsim történelmi igazolásáért, illetve a propaganda- és cenzúrarendszer működtetéséért adja nekik a rezsim. Az állampárti kegyencek és kegyeltek Stumpf Istvántól és G. Fodor Gábortól a Megafonos propagandistákig hasonlóan működnek. De még a nemrég megbukott NER-pap Bese Gergőről is kiderült, hogy halmozta a pozíciókat. Mindez iszonyú sokba kerül az adófizetőknek, miközben magyar társadalom jelentős része lefelé csúszik a jövedelmi lejtőn – legmeredekebben éppen a diplomások.
Az Orbán-korszak után ezeket intézményeket fel kell számolni vagy demokratizálni kell.
A szerző szociológus, politikatudós
A nyitóképen Orbán Balázs és Orbán Viktor a parlamentben 2024. szeptember 30-án / Fotó: Túry Gergely
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.