„Nem tudom, hányan szeretnék újranézni a kamaszkorukat” – egy tizenkét éven át forgatott dokumentumfilm története

Szó szerint az utcán botlott bele Mikulán Dávid 2011-ben a KIX című dokumentumfilmje főszereplőjébe, az akkor nyolcéves Sanyiba. Mikulán 21 éves képzőművész-hallgató volt, gördeszkával és kamerával járta a budapesti utcákat, amikor a Boráros téren észrevett néhány gyereket, akik éppen ott játszottak. Szóba elegyedtek, ezzel elkezdődött a barátságuk és több mint 12 éven át tartó filmes munkájuk közös története.

Mikulán Dávid eleinte nem gondolt arra, hogy dokumentumfilmet készítsen a napjait leginkább a kilencedik kerületi utcákon töltő Sanyiról, inkább egyfajta videóművészeti projektként tekintett a dologra. Rögzítette Sanyi és barátai utcai csínytevéseit, gördeszkás trükkjeit, megismerkedett a fiú családjával, ők hatan éltek egy 28 négyzetméteres önkormányzati szükséglakásban. Révész Bálint dokumentumfilmes (NagyiProjekt) azonban meggyőzte Mikulánt, hogy készítsenek egész estés játékfilmet, mert a forgatott anyag mozivászonra kívánkozik. Révész lett a film társrendezője, a KIX pedig Sanyi megrázóan fordulatos felnövéstörténete, amit november 21-étől vetítenek a mozik.

Sanyi jóképű, eszes, nyitott, humoros gyerek, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy sikeres ember legyen. A körülményei azonban távolról sem ideálisak.

A KIX hullámvasútra ülteti a nézőt: mi lesz a döntő, a remek adottságok vagy a mostoha környezet?

Mi lehet a magabiztos, vidám nyolcévesből, ha a nagymamájával, a szüleivel és a két testvérével osztozik egyetlen szobán; ha az édesanyja három állásban dolgozik, az apja meg egyben sem; ha sem idő, sem energia nem jut arra, hogy valaki elmagyarázza neki a leckét, és az anyja inkább megírja helyette?

Kiss Viki Réka producer Muhi András Pires felkérésére 2018-tól egyengette a film útját, amely már több mint tucatnyi nemzetközi díjat és a Verzió Filmfesztivál különdíját is elnyerte.