Mazzag Izabella, az Azahriah-film rendezője: Az a hitvallásom, hogy nem kell mindent érteni, néha elég csak érezni

Meglepte, hogy felkérték az Azahriah-film rendezésére?

Meglepődtem és megilletődtem, hogy ez lesz az első nagyfilmem. Sokat küzdöttem, de addigra kicsit elhagyott a remény, hogy ebben az országban lehet nagyjátékfilmet készíteni. Lévai Balázs, a film producere felhívott tavaly nyáron, hogy van egy filmötlete, üljünk le beszélni. Eleinte fel sem fogtam, hogy nagyfilmről van szó. Amikor kiderült, hogy Azahriahról szólna, nagyon megörültem, mert érdekelt, hogy a jelenség mögé lehet lesni.

Azahriah zárkózott személyiség, ez biztos megnehezítette a munkát.

Sok nehéz pillanat volt, amikor elkeseredett, dühös voltam. Aztán megpróbáltam belehelyezkedni a helyzetébe. Leültünk beszélgetni, hogy ha nem ad magából semmit, akkor ebből a filmből nem lesz semmi. Azt mondta, neki ez azért nehéz, mert minden ki van teregetve róla, a média szétszedte, és azt a keveset, ami maradt, nem akarja kiadni. Ezt átéreztem, és másfajta figyelemmel, fókusszal mentem vissza forgatni.

Milyen fogadtatásra számít, mivel lenne elégedett?

Nem szeretek semmi olyat csinálni, amit nagyon ért mindenki. Nem azért, mert gonosz vagyok, és érthetetlen dolgokat akarok lenyomni emberek torkán, hanem azért, mert az a hitvallásom, hogy nem kell mindent érteni, néha elég csak érezni. Ha ezt a filmet a nézők nem akarják teljesen megfejteni, csak engedik, hogy magukba folyjon, az nekem már siker.

Azahriah introvertált emberként áll ki a színpadra, ön pedig szorongó alkattal rendez.

Érdekes párhuzam. Én bármivel meg tudom magyarázni magamnak a sikereimet, csak azzal nem, hogy jó vagyok. Nagy félelmem, hogy csak ügyes marketinges vagyok, jól tudom tálalni magam, és ez az egész egy nagy lufi. Csak nehogy jöjjön valaki egy tűvel és kidurrantsa!

Nem szeretett táncolni, mégis végigcsinálta a Táncművészeti Egyetemet a diplomáig. Miért?