Az állami pénzekkel felpumpált tőkealapok összevonásával is a nemzeti oligarchák jártak jól

Az egészséges élet jegyében eddig 1405 tonna tápiókát használt fel vegánélelmiszer-kínálatához a Szafi Products Kft. A cég karakterét azonban nemcsak e szokatlan paraméter adja, hanem az is, hogy az állam 174 millió forinttal járult hozzá az ártalommentes kajákhoz. Egy 2024. végi cégbejegyzés szerint ugyanis ekkora tőke és hozamai erejéig kötött ki zálogjogot a vállalkozás üzletrészeire az MFB Vállalati, Beruházási és Tranzakciós Magántőkealap. Miután az MFB-csoport még 2020-ban szállt be a cégbe, a friss bejegyzés annak az akciónak a tükre, amellyel Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter átszervezte és egy kézbe vonta össze az állami tőkéből töltögetett hetven tőkealap feletti ellenőrzést. Így jött létre 2023-ban a Nemzeti Tőkeholding, amelynek azóta külön alapkezelője is lett: a Focus Ventures. Utóbbi közvetlenül átvette az MFB kockázatitőke-befektetései közül azokat, amelyek érettebb szakaszban vannak, s értékelhető teljesítmény áll mögöttük. A profiljuk vegyes, akad köztük technológiai és napelemes cég, halpiac, papírgyár, de közéjük tartozik például a Bankmonitor is.

Vérbeli, piaci alapon dolgozó kockázatitőke-befektetők sem vitatják, hogy az állami holding felállítása időszerű volt, „bár része annak a koncentrációs hullámnak, amellyel Nagy Márton sorra maga alá gyűri a gazdasági élet szféráit” – jelzi egyikük. „Korábban sokféle alapot helyeztek ki sokféle alapkezelőhöz, amelyek nem feltétlenül működtek hatékonyan, viszont annál drágábban” – érvel a koncentráció mellett egy szakember. A holding adatai szerint eddigi kétéves fennállásuk alatt az alapok átlagos „kihasználtsága” 49 százalékról 70-re ugrott. A holdinggal együtt dolgozó magántulajdonú alapkezelők immár nem kérhetnek másfél százaléknál többet az állami részvételű alapok menedzseléséért (eddig akár 2–5 százalékot is kaszáltak). Így legalább azon nem nyerészkedhetnek, ha a kockázati tőkének szánt közpénzt tétlenül, kockázatmentesen hevertetik. Visszaélni azonban nemcsak a díjszabással, hanem a befektetési struktúrával is lehetett. A Covid idején válságkezelésre létrehozott, egyenként több tízmilliárdos krízisoldó magántőkealapokról nemegyszer az derült ki, hogy a befektetéseik kormánykegyencek (Mészáros Lőrinc, Tiborcz István) egyéni ambícióit szolgálták. Igazi magyar abszurditás, hogy a „magántőkealap” nálunk nem egy normális befektetési típus megnevezése, hanem a mutyi szimbólumává vált.

Mindezeken a visszásságokon utólag aligha tud – vagy akar – változtatni a Nemzeti Tőkeholding, a jövőt viszont akár transzparenssé is tehetné. Az eddigiek alapján azonban úgy tűnik, erre nincs eltökélt szándéka.