Orbán Viktor két csúcs között, a pad alatt
Megint valami olyan spirálba hergelte bele magát Orbán Viktor, amiből lehetetlen kitörni, nem mintha lenne ilyen szándéka. Az elmúlt napok világpolitikai fejleményei és a várhatóan felgyorsuló események centrifugális ereje arra a külső ívre szorítja a magyar “diplomáciát”, ahonnan már a bekiabálások sem hallatszanak.
A hétvégén Londonban Giorgia Meloni kiütötte a nyeregből Orbán Viktort, bár igazából csak Orbán gondolta magáról azt, hogy nyeregben van. Az európai nagyhatalmak, kiegészülve az EU és a NATO vezetésével és más tagállamokkal elkötelezték magukat Ukrajna további támogatása mellett, egyúttal jelezve, hogy az erőfeszítéseik a tűzszünetet, majd a békét szolgálják, amelynek eléréséhez szükség van az Egyesült Államokkal való szoros együttműködésre.
Az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy Olaszország és az Egyesült Királyság “hidakat építhet” Európa és az Egyesült Államok. A cél az, hogy helyreállítsák a bizalmat a Atlanti-óceán két partja között, amelyet különösen súlyosbított Donald Trump és Volodimir Zelenszkij pénteki összetűzése.
“Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy elkerüljük a Nyugat szétválásának kockázatát. És úgy gondolom, hogy ebben az Egyesült Királyság és Olaszország fontos szerepet játszhat” – mondta Meloni, hangsúlyozva a nyugati egység fontosságát. Azt javasolta, hogy legyen egy találkozó az európai és az amerikai vezetők között, és dolgozzanak közösen “a biztonság, a védelem, az energia, valamint az illegális bevándorlás és az embercsempészek elleni küzdelem” terén.
Meloni egy nagyhatalom első embere, befolyását is ennek köszönheti és emiatt veszik őt komolyan a világszínpadon. És persze amiatt is, mert
nem végletekben gondolkozik, hanem megoldásokban.
Ebben különbözik Orbán Viktortól, annak ellenére, hogy jó kapcsolatot ápolnak egymással. De Orbán hátországa egy tízmilliós ország, az EU GDP-jének egy százalékával. Nemzetközi háttere pedig egy olyan pártszövetség, amelynek tagjaival szemben – ahol szükséges – a hagyományos bal- és jobboldal összefog. Orbán hazárdjátéka a közelmúltban a német AfD támogatásában ért el egyfajta csúcspontot. Ez azonban nem növelte európai népszerűségét, de a saját befolyását sem: egy 20 százalékos párt támogatásáért vállalt közösséget az oroszbarát, náciszimpatizáns német szélsőségesekkel.
Orbánnak az volt az elképzelése, hogy ha Donald Trump akar valamit az EU-tól, akkor majd rajta keresztül fog üzenni, mert olyan jóban vannak. Ez a terve azonban teljes félreértésen alapul. A közvetítőben ugyanis meg kellene, hogy bízzon mindkét fél. Orbán az európai bizalmat már többször eljátszotta, annak helyreállítására nem is törekedett, semmiféle olyan cselekedete nem volt, amelyik erre utalt volna.