Zajlik a világ újrafelosztása, a szerződésre a pecsétet Donald Trump teheti rá

Úgy tűnik, Donald Trumppal visszatér a befolyási övezeteken alapuló világrend. Első körben láthatóan az amerikai kontinensen szeretné körbebástyázni magát, s megpróbálja távol tartani mindenekelőtt Kínát Észak-, és lehetőség szerint Dél-Amerikától is. Ennek árát is hajlandó lenne megfizetni, szabad kezet adva az ázsiai nagyhatalomnak Délkelet-Ázsia egy részén. Egy ilyen megállapodástól az amerikai elnök azt várhatja, hogy nem fajul a szembenállásuk háborúvá, amelyet mindkét fél meg akar úszni.

Az ilyen érdekszféra-megosztásoknak van hagyományuk a történelemben. Az egyik első a felfedezések korának két nagyhatalmához, Spanyolországhoz és Portugáliához kötődik. A XV. században a portugálok voltak az Atlanti-óceán urai, az Afrika körüli nagy felfedezések mind portugál hajósokhoz kötődtek. Ennek oka az India és Kína felé vezető utak lezáródása volt, s a Török Birodalmat szerették volna megkerülni az ázsiai kereskedelemben. Az Ázsiából származó árucikkek keresettek voltak Európában, így a portugálok a busás haszon reményében a tengeren keresték az oda vezető utakat.

Spanyolország akkor még nem volt igazi tengeri nagyhatalom, több független királyságra oszlott, s lekötötte az erejét a reconquista is, a muszlimok kiűzése az ország területéről. 1475-ben kitört a kasztíliai örökösödési háború, amelynek tétje az volt, hogy Portugáliával vagy Aragóniával egyesül-e Kasztília. Mivel Kasztília királynője, Izabella és Aragónia későbbi királya, Ferdinánd házasságra lépett, ez keresztbe tett a portugál terveknek, ezért tört ki a háború. A győztes Kasztília és Aragónia aztán megteremtette a későbbi egységes Spanyolország alapjait, Portugáliának meg kellett elégednie jelenlegi területével. A királyi pár által támogatott Kolumbusz Kristóf 1492-es felfedezése – amelyről azt hitték, hogy Indiába jutott el – érdekeltté tette a spanyolokat is a tengeri kereskedelemben, így Portugáliának ezen a területen is riválisai lettek. A két fél azonban mindenképpen szerette volna elkerülni a háborút, ezért inkább érdekszféráik kijelölése mellett döntöttek.

Kolumbusz Kristóf sírja

AFP/Manuel Romano / NurPhoto /

Már a kasztíliai örökösödési háborút lezáró szerződésben is szerepelt, hogy a portugálokat illeti meg az atlanti-óceáni szállítmányozás joga, valamint az afrikai földek birtoka, de a spanyoloké a Kanári-szigetek. Miután Kolumbusz rátalált az amerikai földrészre, a spanyolok rájöttek, túl nagy teret hagytak a portugáloknak, ezért szerették volna részletesen felosztani az akkor ismert és felfedezésre váró világot. Ennek elősegítéséhez kéznél volt a spanyol pápa, az éppen 1492-ben trónra lépő VI. Sándor, a hírhedt Borgia (eredetileg katalánul Borja) család feje.

A pápák Isten földi helytartójaként igényt tartottak arra, hogy a hit terjesztése és védelme érdekében beleszólásuk legyen, mely országok az újonnan felfedezett területek melyikén fejthetik ki szuverén hatalmukat. Ezért gyakorlattá vált, hogy pápai bullákban felhatalmazzák a világi hatalmakat, hogy a felfedezett területeken leigázzák a „hitetleneket”, meghódítsák földjeiket, ami azt jelentette, hogy a pápák mintegy koncesszióba adták azokat. V. Miklós pápa az 1450-es években két bullát is kiadott Portugália hódításainak támogatására (éppen Kasztíliával szemben), s a kasztíliai örökösödési háború utáni 1479-es békeszerződést is egy 1481-es pápai bulla szentesítette.

Kolumbusz felfedezése után a spanyolok gyorsan léptek, s kérték a pápától, hogy a Zöld-foki-szigetektől nyugatra fekvő területek felett ők rendelkezhessenek kizárólagos joggal. VI. Sándor készségesen ki is adta 1493-ban az Inter caetera kezdetű bulláját, igaz, a határvonal megállapítása nem ment könnyen. A portugálok szerint ugyanis a pápa a spanyoloknak kedvezett, s hiába tett végül négy javaslatot is, egyiket sem sikerült elfogadtatnia velük. A spanyolok viszont nem akartak háborúzni, ezért inkább kihagyták a pápát, s tárgyalóasztalhoz ültek a portugálokkal.