Még a végén Trump intézi el Orbánnak a keleti nyitást

Napról napra durvább Donald Trump világ ellen viselt vámháborúja, de sehol sem olyan látványos a villongás, mint a Kína ellen nyitott fronton. Heves beszólogatások után szerdán már 104 százalékosra emelkedett a kínai árukra szabott amerikai importsarc, de Peking sem hajlandó meghátrálni, is bejelentette, hogy az ő behozatali terhük pedig 84 százalékosra nő. Erre válaszul az amerikai elnök még tovább, 125 százalékra emelte a kínai termékekre kivetett vámot, miközben a többi országgal szemben 90 napra felfüggesztette a viszontvámok alkalmazását.

A két rivális nagyhatalom kereskedelmi egymásnak feszülése utoljára az első Trump-kormányzat idején volt ennyire látványos, de a mostanihoz képest az is laza bemelegítésnek tűnik.

Közben Európa csak kapkodja a fejét: nem elég, hogy az EU első, kölcsönösen nullázódó vámokról szóló ajánlata simán lepattant az amerikai elnökről – így egyelőre csak az acél- és alumíniumvámokra való válaszadásról döntöttek, amelyet Magyarország tiltakozása miatt egyszerű többséggel szavaztak meg –amiatt is fájhat a feje, hogy mi lesz a 75 országnak biztosított 90 napos haladék után, és még inkább amiatt, hogy vajon mi lesz az amerikai piacról jó eséllyel most már valóban kiszoruló kínai áruk tengerével. Mert lehet, hogy Peking úgy dönt, szállítmányai jelentős részét Európára zúdítja, és olcsó termékek dömpingjével megfojtja a kontinens termelőit. Nem ez lenne az első ilyen eset, de most akkora kereskedelem-eltérítésnek nézhetünk elébe, ami párját ritkítja.

Az élesedő vámhelyzet ugyanakkor lehet, hogy pont nem mélyíteni, hanem valamelyest betemetni fogja az EU-Kína árkot.