Ha gyorsan osztogatni kezdene a kormány, elfelejtenék a választók az elmúlt három évet?
Közeledik a választás, itt az idő, hogy a kormány valahogy jónak mutassa a gazdaság helyzetét. De van ennek bármi értelme?
Példátlan eset történt a Bundestagban: egy kancellárjelöltet a saját emberei nem szavaztak meg. Máshogy nem lehet interpretálni a történteket, hiszen a matek csak úgy jön ki. Ráadásul a koalíciós pártok azt is bejelentették, hogy valamennyi képviselőjük ott lesz a szavazáson, így még arra sem lehet hivatkozni, hogy valaki betegség vagy bármilyen más akadályozó tényező miatt kénytelen lett volna kihagyni az ülést.
A 630 képviselőből Merznek 316 szavazatára (50%+1) lett volna szüksége ahhoz, hogy megválasszák kancellárnak. Az új kormánykoalíciónak pedig 328 embere ül a Bundestagban, így a szavazásnak a papírformát kellett volna hoznia, ahogyan az történt a modern német politikatörténet folyamán minden egyes alkalommal.
A helyzet súlyát remekül megvilágítja, hogy már abból rettenetes balhé kerekedett, amikor 2002-ben Gerhard Schröder a parlamenti matek szerinti 306 szavazat helyett csak 305-öt kapott meg és az akkori SPD–Zöldek-koalíció berkein belül sokáig keresték a kiszavazó renitenst, persze a szavazás titkos jellege miatt eredménytelenül.
