„Meg is nyugtat, vagy éppen felébreszt, jól kezdődik vele a nap” – így jógáznak Indiában és Magyarországon

2015 körül a Delhi Egyetem kampuszán lakó Vibha barátnőm javasolta, hogy nézzünk be a University Roadon levő házba, ahol reggelenként jógaórákat tartanak. Szívesen vele tartottam, nemcsak azért, mert sokszor nézegettem már ezt a patinás régi épületet óriási kertjével, hanem azért is, mert régóta ismertem és csodáltam a román vallástörténész és filozófus, Mircea Eliade Jóga, halhatatlanság és szabadság című könyvét. Eliade mindenképpen arra sarkallt, hogy próbáljam megismerni, mi az a gyakorlat, a jóga, amely segít meghaladni az „időbeliség” és „történetiség” határait és ami egybekapcsolja az univerzumot, a kozmoszt és az emberi testet, a mikrokozmoszt.

Ezekkel az elvárásokkal és világoskék jógamatracommal indultam Vajbhav, kedves, fiatal jógatanárunk órájára. A többi kezdő jógázó azt kérte, hogy testgyakorlatként kezeljük a jógát, Vibha pedig megbeszélte Vaibhavval, hogy „semmi imádság, semmi ködösítés”, mutassa be, javítsa ki az ászanáinkat, mutassa be az ászanák, testhelyzetek sorozatát – nem Eliade-féle megközelítésben.

A Svájcban orvosként dolgozó, nálam fiatalabb barátnőm, Völgyesi Bernadett másképp jutott el a jógához. Tizennyolc évig táncolt, de abba kellett hagynia, mert elhanyagolta a nyújtást és nagyon fájtak az izmai. Ezért futni kezdett, meg tornázni, de három évvel ezelőtt újból megpróbálkozott a tánccal, és a tanára egyben jógatanár is volt. Megsérült a válla, gyógytornára járt, és ugyanott éppen indult egy jógakurzus. Most majdnem minden nap jógával kezdi a napot.