A politikai vezetők beszédmódjában egyre erőteljesebben köszön vissza a nyílt agresszió, aminek van lefelé görgethető hatása. Aki különösen érzékeny, azt is nagyon rosszul viselheti, ha látja, hogy a hatalom kipécéz és vegzál egyes csoportokat – így a szuverenitásvédelmi törvény apropóján a civileket, az Ukrajna elleni propaganda hevében a háborús agresszor ellen küzdő ukránokat, a Pride betiltása kapcsán az LMBTQ-közösséget, vagy bárkit, aki részt vett a felvonuláson.
Azzal, hogy az információhoz való hozzáférés multidimenzionális lett, gyakorlatilag minden csatornán ömlenek ránk a politikai üzenetek, a közéleti történések, és egyre nehezebb megszűrni, ami eljut hozzánk. Milyen „menekülőutat” keressen, aki nyomasztva érzi magát manapság, mert tehetetlen, bizonytalan, fél? Belső Nóra pszichiátert kérdeztük.
Agresszióba forduló tehetetlenség
Azt, hogy az emberekhez mennyi információ jut el, nagymértékben befolyásolja, hogyan gondolkodnak a jövőjükről, és a jelenben hogyan élik meg a tehetetlenséget. A legfőbb pszichés hatás jelen pillanatban ugyanis az, hogy
hiányzik a cselekvőképesség, ami a társadalom és az egyén életének javításához szükséges.
A női szerhasználat magányos műfaj, sok függőnek a háziorvos a „dealere”, amikor krónikus fájdalmait pszichoszomatikus tünetként azonosítja. Miért említendő külön az anyák függősége, és miért különösen veszélyeztetettek az idősödő nők? Miért kerülnek gondozásba a nők sokkal rosszabb állapotban, mint a férfiak? Mi áll a nők szerhasználatának hátterében Magyarországon? Dr. Kaló Zsuzsát, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docensét kérdeztük.
Balső Nóra úgy fogalmaz: „Rengetegen nem érzik úgy, hogy tehetnek valamit. A választásokon persze behúzhatják oda az ikszet, ahova gondolják, de egyelőre nem arról van szó, hogy tömegek mennének az utcára vagy próbálnának hangot adni a gondolataiknak. A társadalom jelentős része a tehetetlenség állapotában van, ami pszichés szempontból jóval megterhelőbb, mint amikor cselekvőképes.
