Magasan a Tacul gleccser felett gyalogoltunk egy széles sziklaplatón. Bár 2500 méteren voltunk, a nap tombolt, szikráztak körülöttünk a csupasz gránitfalak. Egykor itt ösvény is futott, amely átvezetett a Mont Blanc hegység főcsapására, a Vale Blanche-ba. Bakancsnyomokat azonban nem lehetett látni, ugyanakkor a sziklákat hosszú, éles karcolások tarkították. „Talán a lefelé húzódó gleccserek munkája?” – gondoltam, de a természet gyorsan megadta a helyes választ. Dörrenés, majd éles, pattogó hang hallatszott, az a zaj, amit a zsigereiben is ismer minden mászó. Kőomlás.
Futásnak eredtünk, és beugrottunk egy gleccser széles oldala alá. A kövek a fejünk felett zúgtak el.
Rájöttem, hogy természetes szőnyegbombázás helyszínén járunk, és amit gleccserek nyomainak véltem, valójában kőlavinák karcolásai voltak. Az is világos lett, hogy miért zárták le az egykor népszerű útvonalat, amely völgyünkből a széles Vallée Blanche-ba vezet.
Az egykor népszerű útvonal a kőhullások és az összeomló gleccserek miatt olyan veszélyessé vált, hogy az alpinisták csak az ellenkező irányból közelíthetik meg a környéket. Már az íróasztalomnál ülve nem kellett sokat kutatnom, hogy kiderüljön:
a sziklahullás a globális felmelegedés egyik egyre gyakoribb és egyre veszélyesebb velejárója.
A helyzet komolyságát mutatta ki a Journal of Alpine Research-ben publikált kutatás is, amely azt mutatta meg, hogyan változnak a menedékházak megközelítési útvonalai Európa közkedvelt hegyvidékén, a Mont Blanc-régióban a globális felmelegedés hatására.
Tűzoltók dolgoznak a helyszínen Les Mees településen, Franciaország délnyugati részén, 2019. december 2-án, ahol a városra néző Les Penitents sziklaalakzat részei több házra omlottak
AFP / Gerard Julien
A bivakunk közelében álló, egykor népszerű kis kőház a globális felmelegedés miatt például mára nehezen megközelíthető, elszigetelt menedéknek számít. Az egykor jól kijárt megközelítési útvonalakat évről évre újra kellett tervezni a melegedés okozta kőhullások és a gleccserek olvadása miatt.
A tanulmány szerint 2010 után már olyan mértékben húzódtak vissza a gleccserek, hogy mostanra összesen 600 méternyi létrát kellett befúrni a sziklafalakba, hogy eljuthassunk a házig.
