Lehet, hogy meglepő, de nincs azzal semmi baj, hogy a Sándor-palota, a Karmelita, és a minisztériumok reprezentatív helyiségei részben múzeumokból kölcsönzött műtárgyakkal vannak berendezve. Ezek az intézmények, még akkor is, ha lakóikról az ország egyik fele úgy gondolja, hogy méltatlanok a hivatalukra, mégiscsak magyar államot szimbolizálják. Az volna a szégyen, ha nem kiváló festmények, szobrok, nemes bútorok, szőnyegek, iparművészeti tárgyak vennék körül az ország vezetőit hivatalukban.
A múzeumi tárgyak nem a múzeumok tulajdonában vannak, hacsak nem magánfenntartású intézményekről van szó, hanem a magyar államéban. A múzeum gyűjti, megőrzi, láthatóvá teszi azokat. Viszont az állam gondoskodik a intézmények fenntartásáról, gyűjteményük gyarapodásáról. Most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy milyen színvonalon teszi ezt. A múzeumok kincseinek 90 százaléka egyébként is raktárban van, így jó esetben arról sincs szó, hogy az állami reprezentációs igénye a nagyközönséget fosztja meg a műélvezettől.
Persze nem veszélytelen az, hogy ha a múzeumok gyűjteményébe belenyúl az állam. Előfordult, hogy nem kölcsönvette, hanem egyszerűen elajándékozta a Nemzeti Múzeum egy kiemelkedő műtárgyát. Orbán Viktor diplomáciai gesztusként maga adta át a lengyeleknek 2021-ben II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját. A Lázár János által cégeknek ajándékozott kastélyokba kölcsönadott múzeumi műtárgyak sorsa is meglehetősen bizonytalan.
Természetesen az állam vásárolhatna is műtárgyakat főhivatalai számára. Azonban az ilyen vásárlásokat is rendre felhördülés követi, hogy ugyan miért ad ki a költségvetés több száz millió, vagy akár több milliárd forintot műtárgyakra, ha azok nem lesznek közkinccsé? Így történt ez, amikor több mint húsz évvel ezelőtt 55 millió forintért tíz Lotz Károly olajfestményt vásárolt két magánszemélytől a Miniszterelnöki Hivatal, az akkor még kormányfői rezidenciának felújított Sándor-palotába. Igaz akkor ez nagy pénz volt, hiszen összesen 400 millió forintot fordítottak belsőépítészeti munkákra.
Hatalmas felzúdulás követte azt is, amikor a Karmelitába akartak vásárolni egymilliárd forintért műtárgyakat. Végül ennek hatására döntöttek úgy, hogy inkább a múzeumok raktáraiból válogatnak. Így tett nemrég Lázár János is, amikor körülnézett az évek óta zárva tartó Iparművészeti Múzeum raktárában, miután karrierje ismételt felívelésének köszönhetően irodát kapott a Karmelitában.
Szóval akkor miért kerekedett botrány abból, hogy a köztársasági elnök felesége leszaladt Kaposvárra, a Róma villába egy Rippl Rónai képért?
