Yoram Hazony, az egyik legismertebb mai konzervatív nacionalista gondolkodó egy régi pszichológiai felismerésből indul ki: az embernek nem morális igénye, hanem alapvető szükséglete, hogy egy közösség részének érezhesse magát. Ez a belső igény – amit a szociálpszichológus Roy Baumeister a „valahová tartozás” alapvető emberi szükségletének nevezett – azt jelenti, hogy nem bírjuk elviselni a gyökértelenséget: társas kötődés, közös nyelv, lojalitás és emlékezet nélkül az identitás feloldódik – a törzshöz tartozás az egyik legmélyebben gyökerező antropológiai igény. Ahogy végül Tamási Áron Ábelje is ráébredt az élet értelmére: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Hazony szerint a modern világban az otthon szerepét egyedül a nemzet tudja betölteni. A nemzet mint „törzs”, amelyhez tartozunk, amelyhez hűségesek vagyunk, és amelynek története egybefonódik a saját életünkkel. Hazony az európai projektet ebből a szempontból nem egyszerűen problémásnak, hanem antropológiailag fenntarthatatlannak tartja.
Ha az EU nem tud valódi „valahová tartozást” kínálni, akkor nem lehet stabil politikai közösség.
