Frankfurter Allgemeine Zeitung
Nagyon sokan immár nem csupán tiltakozásból, hanem világnézeti meggyőződésből szavaznak az amerikai elnökre, illetve a német szélsőjobbra. Mindkettő ugyanis olyan rétegeket szólít meg, amelyekről megfeledkezett a baloldali politika, vagy amelyek ellen kifejezetten harcolt. Ilyenek a munkások, a férfiak és a hagyományos családok, sőt ami a legkeményebb: a hazai születésű lakosság – fejti ki Nikolas Busse felelős külpolitikai szerkesztő.
Úgy véli, hogy forradalom zajlik, jön fel a populizmus a világ három fontos szegletében: Észak-Amerikában, Európában és Japánban. Átfogóan képviselhető világnézettel szolgál, hívei tudatosan választják.
De úgy tűnik, hogy ezt sokan nem akarják felfogni Németországban. Hosszú éveken át tartott, amíg megerősödött az AfD, ám mintha a politika és a sajtó nagy része is érzéketlen lenne az okok iránt. A baloldal egyenesen azt követeli, hogy tiltsák be a pártot, ám ez nem segít. Egy eszmét nem lehet indexre tenni, legalábbis ha egy társadalom szabadelvű akar maradni.
A jobboldali populizmus alapvetően ismét nemzeti keretekbe igyekszik szorítani a politikát, habár nem mindig egyértelmű, ki vagy mi tartozik a nemzethez. A csapásirány azonban egyértelmű: a célpontot a migráció és a szabad kereskedelem mellett a kisebbségi jogok, a nemzetközi intézmények jelentik.
Vagyis visszatérnénk a globalizálódás előtti világba. Ezért megalapozatlan, amikor a mai helyzetet a fasizmushoz hasonlítják. Viszonyítási pontként sokkal inkább alkalmas az 50-es és 70-es évek közti időszak.
Mint minden korábbi nagy mozgalmat, a jobboldali populizmust is a fennálló állapotok elleni tiltakozásként kell felfogni. Szinte az egész Nyugat olyan rendben él, amelynek alapja a gazdasági és társadalmi szabadelvűség, méghozzá olyan szinten, hogy azt korábban sosem élte meg az emberiség.
A csúcs az USA-ban a gazdaság és a woke-izmus szövetsége volt, ami azután természetesen átcsapott Európára is.
A demokráciában sok mindent meg lehet csinálni, ám nem lehet tartósan szembemenni nagy csoportokkal vagy többségekkel. Csak remélni lehet, hogy a jobboldali populizmus idővel elveszti a varázserejét. Az olyanok azonban, mint Donald Trump amerikai elnök és Giorgia Meloni olasz kormányfő nem a balliberális véleményvezérek, hanem saját híveik várakozásait szeretnék beteljesíteni.
A közvélemény kutatások tanúsága szerint egész jól csinálják. Arra építhetnek, hogy a választóik számára egyelőre a kisebbik rosszat jelentik. A bejáratott pártok mérlege gyakran túl gyatra, kezdve a bevándorlástól, egészen a stagnáló gazdaságig.
Ezt a vonatot úgy már nem lehet azzal a jelszóval feltartóztatni, hogy meg kell őrizni a „demokratikus közepet”, a balossággal meg pláne nem. Csak olyan politika segít, ami nem tér ki azon kérdések megválaszolása elől, amelyek a jobboldali populisták karjaiba terelik a tömegeket – mutat rá a FAZ kommentárja.
