A fentihez hasonló címek hamar megjelentek szerte a neten azután, hogy a Radiohead a héten új turnét jelentett be. A rögtön izgalmassá váló jegyszerzési folyamat – így, hogy pár napja már benne vagyok –, egyértelműen régi nintendós emlékeket hoz fel. Csak most nehezebb végigmenni a pályán: Super Marióként egyetlen esélyem van eljutni Princess Peachig, az egész játékba generáltak egy adag random faktort, ráadásul valahogy az is számít, hogy kelet-európai vagyok. Azt hiszem.
Tuti hoax
Azzal, hogy követem a hivatalos Insta-csatornát, átlagos kezdőnek számítok a Radiohead-koncertre várók vallásos közösségében. A zenekar utoljára 2016-ban adott ki nagylemezt, ez volt a sorban kilencedik A Moon Shaped Pool. Legutóbbi fellépésük óta hét hosszú év telt el, az internettel mélyebb kapcsolatot ápoló rajongók tehát mindenféle jelre vagy biztató interjúrészletre érthető módon érzékenyek. A bejelentés előtt például már sokan észrevették, hogy a zenekar hivatalos csatornái és streaming katalógusai is csendben frissültek, vagy hogy Londonban, Berlinben és Madridban is egy meg nem nevezett gigaelőadó blokkol dátumokat 2025 végén. (Kellően mély a vonatkozó reddites nyúlüreg, ne essetek bele.)
Kedd este aztán a fent említett helyszínek mellett több európai városban is feltűnt egy adag, egyértelműen új Radiohead-turnét teaselő szórólap (respekt a ‘90-es évek óta zenekarral együttműködő képzőművész Stanley Donwoodnak is az analóg flyerek életben tartásáért), szerdán pedig hivatalossá vált minden részletes információ: a november 4. és december 12. közötti hetekben London, Berlin és Madrid mellett Bolognában és Koppenhágában is négyestés etapokban koncertezik a zenekar.
A flyerekről szóló első hangokat még lazán elhessegettük sok csalódást megélt szőrös szívvel pár csetablakban („tuti hoax”, „Koppenhága az elég random”, „túl közeliek a dátumok”), de az igazi hullámvasút csak a valós hírek megjelenése után indult el. Mert Radiohead koncertjegyeket szerezni – ki gondolta volna – nem csak játék és mese. A koncertipar régóta szenved a jegyüzérkedés és az értelmetlenségig túlárazott jegyek problémájától.
Furcsa helyekre irányított harag
Míg az új koncertek hírére az internet egyik sarka azzal volt elfoglalva, hogy mi lehet a legjobb jegyszerzési stratégia, egy másikban bojkott indult a zenekar ellen. Miközben a Radiohead évtizedek óta ismert humanitárius kiállásairól, a Palesztina-párti Bojkott, Eladás és Szankciók mozgalom (BDS Movement) évek óta kritizálja a zenekart. Egyebek mellett azt róják fel a tagoknak, hogy 2017-ben játszottak Tel Avivban – Thom Yorke frontember akkor azt mondta, játszani valahol nem ugyanazt jelenti, mint támogatni az ország kormányát (nagy bajban lennénk itthon, ha így lenne).
Yorke-ot tavaly ősszel egy önálló koncertjén Melbourne-ben például bekiabálva kérte számon egy palesztinpárti tüntető, akivel az énekes szóváltásba is keveredett (amennyire ez előadó és tömegben álló ember között lehetséges), majd egy időre le is ment a színpadról. A BDS kritikája emellett leginkább Jonny Greenwood gitáros-billentyűs, illetve az ő Dudu Tassa izraeli művésszel közös projektjei ellen szól. Greenwood tavaly is fellépett Izraelben Tassával – amellett, hogy részt vett egy Benjámin Netanjahu-ellenes, a túszok hazahozását követelő tüntetésen.
Mindemellett Ed O’Brien gitáros egy idei, a Glastonbury fesztiválról szóló pozitív hangvételű posztjában a – kormány általi kitiltása miatt itthon is jól ismert palesztinpárti észak-ír rappercsapat – Kneecapet is méltatta, és megosztotta háborúellenes véleményét.
Thom Yorke korábbi, a fent említett tüntetős eset után közzétett írását egyebek mellett a háború borzalmáról és a közösségi média polarizáló hatásáról itt, a BDS felhívását pedig itt lehet elolvasni.
Yorke-ot tavaly ősszel egy önálló koncertjén Melbourne-ben például bekiabálva kérte számon egy palesztinpárti tüntető, akivel az énekes szóváltásba is keveredett (amennyire ez előadó és tömegben álló ember között lehetséges), majd egy időre le is ment a színpadról. A BDS kritikája emellett leginkább Jonny Greenwood gitáros-billentyűs, illetve az ő Dudu Tassa izraeli művésszel közös projektjei ellen szól. Greenwood tavaly is fellépett Izraelben Tassával – amellett, hogy részt vett egy Benjámin Netanjahu-ellenes, a túszok hazahozását követelő tüntetésen.
Mindemellett Ed O’Brien gitáros egy idei, a Glastonbury fesztiválról szóló pozitív hangvételű posztjában a – kormány általi kitiltása miatt itthon is jól ismert palesztinpárti észak-ír rappercsapat – Kneecapet is méltatta, és megosztotta háborúellenes véleményét.
Thom Yorke korábbi, a fent említett tüntetős eset után közzétett írását egyebek mellett a háború borzalmáról és a közösségi média polarizáló hatásáról itt, a BDS felhívását pedig itt lehet elolvasni.
Nem a te jegyed
A túlárazott jegyek mögött húzódó okok a netes zenehallgatás elterjedéséig és vele a fizikai hordozók piacának radikális átalakulásáig vezethetőek vissza. Fontos mérföldkő így a streaming betörése és vele az első számú bevételt jelentő élő fellépések megerősödése. A világjárvány által továbbrombolt, mára kialakult helyzetet jól jelzi, ami az USA-ban történik: a jegykereskedő Ticketmastert és az őt tulajdonló Live Nation Entertainmentet egyebek mellett az ország Igazságügyi Minisztériuma perli az élő események felett uralkodó monopolhelyzete miatt. Mint oly sok területen, itt is maga után rohan a fejlett nyugati civilizáció: utólag igyekszik leszabályozni a kapitalista logikában felnövő internetet.
A várhatóan felfokozott érdeklődés mellett a Radiohead igyekszik megvédeni saját táborát. Eleve értelmezhető árakat kínál (az állójegyek átlagosan 100 euró körül mozognak), és láthatóan egy alaposan végiggondolt, egyszerűnek nem nevezhető rendszert talált ki az üzérek és a botok kivédésére. A nagy kérdés ezekben a napokban tehát az, hogy a közepesen vidáman pénzét költő középosztály zenebuzi rétegéből ki lesz olyan szerencsés, hogy remegő ujjakkal megadhassa bankkártya adatait igazi koncertjegyekért cserébe.
A radiohead.comon először egy visszaszámláló óra jelent meg, ami jelezte a pár nappal később induló regisztráció kezdetét. Hírlevelünk írásakor az oldalon még nyitva áll a lehetőség, azzal biztató üzenettel, hogy itt és most a jegyvásárlás esélyéért lehet regisztrálni (ha ez önmagában nem egy Radiohead-szám nem tudom, mi az). Ezután kaphatsz sms-t (na, nem rögtön), aztán ha megjön az sms, arra kattintva érkezhet egy e-mail (nem rögtön). Az e-mail aztán közli, hogy oké, az adataid biztonságosan bekerültek a rendszerbe, ezekkel te és csak te vehetsz jegyet, talán. Kábé felállhattál a startvonalhoz.
Jelenleg itt tartunk, a következő napok izgalmához a következő információk állnak rendelkezésre:
- regisztrálni szeptember 7-én magyar idő szerint este 11-ig lehet
- szeptember 10-én szintén este 11-ig kellene érkeznie egy új mailnek arról, hogy megkapod-e a kódot, amivel aztán már tényleg vehetsz jegyet – ha tudsz, ugyanis
- az első körös jegyvásárlás indulása szeptember 12, délelőtt 11 óra – first come, first served alapon (kinek kellett mázli kódokkal küzdenie egyetemi órafelvételkor?)
- a rendszer aszerint, hol élünk, besávozta a koncerthelyszíneket, hogy lehetőleg mindenki a hozzá lehető legközelebbi városba menjen (regisztrációkor meg kellett adni a preferált városokat – de például hiába tartozunk magyarként a berlini területhez, valószínűleg kevesebb esélyünk van, mint egy berlininek vagy egy németnek, damn)
- egy kóddal maximum egy koncertre, maximum négy jegyet lehet venni
Minderről hosszas FAQ tájékoztatja a vásárlót, a jegyárakból pedig a Radiohead támogat egy alulról építkező helyszíneknek gyűjtő kezdeményezést (Live Trust) és a Médecins Sans Frontièrest (Orvosok Határok Nélkül) is. Szóval úgy tűnik, a cél valóban a méltányos és földrajzi szempontból logikus jegyosztás – miközben nehéz nem arra gondolni, hogy Budapest felől nézve azért London, Berlin, Madrid, Bologna és Koppenhága az még mindig nyugat.
Mindezek után jöjjenek események Budapestről, amikre biztosan be lehet jutni!
A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
