Az Európai Bizottság gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzéséről és leküzdéséről szóló rendelettervezetének szándéka a koordinált uniós fellépés a gyerekek online zaklatása és kizsákmányolása ellen. A javaslat preambuluma hangsúlyozza, hogy a beavatkozásoknak célzottnak, gondosan mérlegeltnek kell lenniük és nem okozhatnak alapjogsérelmet. A szabályozás ugyancsak tekintettel szeretne lenni a területet érintő technológia gyorsan változó jellegére, ezért – hogy ne akadályozza az innovációt – technológiasemleges és időtálló módon igyekszik eljárni. A merész célokhoz vezető ingoványos talajról tehát, legalábbis említés szintjén nem feledkezik meg.
Nem biztos, hogy jó ötlet
A pedofília online szűrésére vonatkozó szabályozás – mint sok más esetben – tagállamonként eltérő, ami már önmagában indokolhatja az egységes uniós fellépés szükségességét. Bámelyik jogalkotóról is legyen szó, a felmerülő problémák összetettsége így is, úgy is fejtörést okoz. Az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) például a közelmúltban többször is figyelmeztetett: jelenleg nincs olyan technológia, amely megbízhatóan felismerné a gyerekek elleni zaklatást anélkül, hogy téves riasztásokat generálna és ne rombolná a végpontok közötti titkosításba vetett bizalmat (az end-to-end encryption biztosítja, hogy a tartalomhoz csak és kizárólag a feladó és a címzett férjen hozzá).
Egyelőre úgy tűnik, a gyakorlatban a gyerekvédelmi szűrők csak úgy működhetnek, ha valamelyik végponton már nem titkosított a tartalom.
Az említett kifogásokról többek közt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) is beszámolt. Az aggályok következményeként a jogalkotási folyamatban az Európai Parlament már többször javasolt módosításokat. 2023 novemberében a LIBE bizottság például leszavazta a teljes körű, általános üzenetfigyelést, és csak célzott felderítést támogatott. Az EP képviselők többsége is egyetértett a végpontok közötti titkosítás védelmével.
2024 tavaszán úgy tűnt, még mindig nem került le teljesen a napirendről az általánosnak mondható megfigyelés ideája. Ezúttal a tartalmakat feltöltő felhasználók szempontjából, egy technikailag korábbi belépési ponton vetődött fel az ötlet: megoldás lehet, ha még a titkosítás előtt, az eszközön vizsgálná egy lényegében kémszoftverhez hasonló program, hogy a felhasználó által feltölteni kívánt tartalom jogsértő-e.
A viták jelenlegi állása tehát továbbra is elég viharosnak mondható. Egy idén augusztus közepén készített áttekintés szerint ha a titkosított beszélgetések tömeges átvizsgálására nyílik lehetőség, akkor a javaslat súlyosan sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikk szerinti magánélethez való jogot. A nemes célok ellenére a megfigyelés a mostani helyzet alapján inkább veszélyezteti az állampolgárok, vállalkozások vagy intézmények versenyképességét és adatbiztonságát: a titkosítás kötelező gyengítése biztonsági réseket hozhat létre, amiket hackerek is kihasználhatnak.
