Költő, zenész, szobrász, grafikus, animációs filmes és egyetemi oktató. Nyughatatlanság vagy döntésképtelenség miatt foglalkozik egyszerre ennyi mindennel?
Eleinte egyfajta önazonosság-hiányként éltem meg ezt, de mostanra már a szépségeit is élvezem a különböző kötöttségszintekkel járó területeknek. Az alkalmazott grafikában vannak elvárások, trendek, alapvetések, a képzőművészetben pedig a korlátlan szabadság érvényesül, és a kettő között végtelen számú árnyalat létezik. Ha csak egyvalamire koncentrálnék, kevésbé érezném jól magam a bőrömben, gyorsan kiégnék. De így vészkijáratnak használom egyiket a másikba. Miközben értékteremtőnek gondolom őket, meg tudok élni belőlük, és a szakmai meg emberi lelkiismeretem is tiszta marad.
Hogy lett ebből filmezés a 2000-es évekre, amikor már egyetemen oktatott és képzőművészként is dolgozott?
A Kecskemétfilm Kft.-nél, ahol alkalmazott grafikusi munkát végeztem, megkérdezték, volna-e kedvem szerzői animációs filmeket készíteni. Kapásból persze nemet mondtam, mert el sem tudtam képzelni, hogy megmozdítsak egyetlen képkockát, addig csak statikus fotókkal dolgoztam. De három hónap múlva visszakullogtam azzal, hogy megpróbálnám. Akkoriban született a kislányom, minden gondolatomat elfoglalta, és róla akartam filmet csinálni. Ez lett az Idegen test. Nem habos-babos cukiság, hanem sok ambivalenciát hordozó alkotás. Fejest ugrottam az ismeretlenbe. Semmit sem tudtam a filmkészítésről, se technikai, se esztétikai, se filmelméleti aspektusból.
Ulrich Gábor
Lakos Gábor
Mégis tucatnyi fontos nemzetközi filmfesztivál programjába beválogatták az Idegen testet, itthon több díjat is nyert.
