Rendezőként főleg a színészei teste érdekli, mondta egy interjúban. Mi olyan izgalmas Viggo Mortensen vagy Vincent Cassel testében, hogy többször is dolgozott velük?
Ez most úgy hangzik, mintha a meztelen testük érdekelne, de erről szó sincs. Nem a szexre gondoltam, hanem a fizikai jelenlétre, a testi valóra, hiszen ezt rögzíti a kamera. A testbeszédet, a mozgást, az arcot és persze a hangot. Ott van például Viggo arca az Erőszakos múltban. Egy ártatlan, nyílt arc, ami egy gyilkos ijesztő arcává változik. A rendező dolga, hogy ezt az átalakulást a beállításokkal, a fényekkel, a rendelkezésére álló eszközökkel megtámogassa. Hasonló volt a helyzet az Eastern Promises-ban is.
Azt nyilatkozta, hogy a felesége halála után fel akart hagyni a rendezéssel, de Robert Lantos, számos filmjének a producere, meggyőzte, hogy folytassa. Mit mondott önnek Lantos?
Gyengéden győzködött. Közel lakunk egymáshoz Torontóban, gyakran látjuk egymást. Régóta beszélgettünk egy közös tervünkről, ami kezdetben a Painkillers (Fájdalomcsillapítók) címet viselte. Ebből lett végül A jövő bűnei. Végül húsz évet kellett várnom, hogy megcsinálhassam. Azt hiszem, Robert ráérzett, hogy ismét készen állok a filmezésre.
A feleségem halála után hosszú ideig, négy évig nem forgattam, és nem is írtam semmit.
Robert javasolta, hogy olvassam el újra A jövő bűnei forgatókönyvét. Azzal védekeztem, hogy mivel ez egy science fiction sztori, nyilván rég elavult. Csakhogy Robert nem hagyta magát. Azzal jött, hogy dehogy avult el, relevánsabb, mint valaha.
David Cronenberg
Fazekas István / HVG
Lantos volt a producere a legnagyobb vihart kavart filmjének, a Karambolnak (Crash) is. Akkor is ilyen támogató volt, amikor a cannes-i premieren kifütyülték a filmet?
Azért volt, aki nem fütyülte ki. A közönség fele fütyült, de a másik fele nem. Egyikünk sem számított ilyen heves elutasításra. A könyv, amit feldolgoztam, J. G. Ballard regénye akkor már vagy húsz éve megjelent, nem gondoltuk, hogy botrány lesz a filmből. De Roberthez hasonlóan én is harcos természet vagyok. A legrosszabb, ami egy filmmel Cannes-ban megtörténhet, hogy nem kelt feltűnést, ha azt mondják róla, hogy rendben van, megjárja. És azonnal elfelejtik. Mondanom se kell, a Crash-t nem felejtette el senki. Egyébként Ballard is velünk volt Cannes-ban. Jól jött, hogy kiállt a film mellett.
Más is kiállt mellette?
Miután a kritikusok elmondták a filmet mindennek, pornográfiát kiáltottak és a betiltását követelték, felállt egy skandináv alak, és más érveléssel ment neki. Kijelentette, hogy a filmet rossznak tartja, de nem az említett okokból, hanem mert nem hű adaptációja a könyvnek. Ballard azzal vágott vissza, hogy szerinte a film jobb, mint a regénye. Megvolt a védelmi vonalunk, és végül is boldogok voltunk, mert a film feltűnést keltett.
