Kijózanító képet mutat a The Killing 3.0, a BirdLife International és az EuroNatur civil szervezetek idei jelentése, amely a közép-európai és mediterrán térség illegális madárpusztítás elleni fellépését elemzi. Azt, hogy állnak az országok az úgynevezett Római Stratégiában kitűzött céllal, hogy 2030-ra felére csökkentsék az illegális madárpusztításnak áldozatul eső szárnyasok számát.
A jelentés összesen 46 országot vizsgál, és következtetéseiben megállapítja, hogy mindössze 8 ország halad megfelelően. A közép-európai régió országaiban, köztük Magyarországon, az adatgyűjtés és a hatóságok válaszainak színvonala jelentősen elmarad a szükségestől, a madárpusztítás mértékének és okainak felmérése továbbra is gyenge, az egységes standardok hiánya pedig nagy mértékben akadályozza az összehasonlító elemzéseket.
Hazánkra nézve különösen aggasztó, hogy a természetvédelmi perek elemzéseire szakosodott, Svájcban működő SWiPE projekt összesítés szerint Magyarországon az észlelt természeti bűncselekmények 84 százaléka kapcsán nem indult nyomozás vagy azoka nem jutottak bíróság elé a vizsgált 2016–2020 közötti időszakban. Ez jól mutatja, hogy hiába van elvi jogi védelem, a gyakorlati végrehajtás jelentősen elmarad attól.
Magyarország helyzete a madarak illegális pusztítása kapcsán ellentmondásos képet mutat a The Killing 3.0 jelentése alapján. Bár az ország a közép-európai térségben egyike azoknak, ahol az illegális mérgezések visszaszorítása kifejezetten pozitív irányba mozdult el az elmúlt években – Ausztriával együtt erős javulást mértek ezen a területen –, a teljes összkép mégsem ad okot elégedettségre.
Az illegális csapdázás és a fegyverhasználat szintje inkább stagnáló vagy csak mérsékelten változó tendenciát mutat. Ez arra utal, hogy a probléma gyökerét még nem sikerült felszámolni.
A régiós összevetésből kitűnik, hogy Magyarország néhány szomszédjához képest kedvezőbben áll bizonyos részterületeken, de nem számít éllovasnak. Szlovákiában és Romániában például hasonló gondokkal küzdenek, azonban a szlovák természetvédelmi szervezetek erősebben bekapcsolódtak a monitoring- és adatgyűjtési rendszerekbe, míg hazánkban továbbra is komoly gondot jelentenek a hiányos adatbázisok és az állami források szűkössége. Horvátországban – ahol a tengerparti és szigeti ökoszisztémák fokozottan érzékenyek – nagyobb a társadalmi és sajtó nyomás, ami a végrehajtásban meglátszik. Ehhez képest Magyarországon inkább a civil szervezetek, például a Magyar Madártani Egyesület, viszik a hátukon a kommunikációt és a felderítést.
A 2015–2019 és 2020–2024 közötti időszak összevetése azt mutatja, hogy a rendészeti együttműködés, az ügyészségi eljárások gyorsasága és a bírói ítélkezés következetessége nem mutat érdemi javulást. Bár néhány ügy bíróság elé került, a legtöbb esetben a felderítettség alacsony és a büntetések visszatartó ereje továbbra is gyenge. Ezzel szemben Ausztriában például határozottabb fellépés figyelhető meg ugyanezen időszak alatt, nemcsak a mérgezéses esetek számának csökkentésében, hanem az igazságszolgáltatás hatékonyságában is történtek jelentős előrelépések.
Az összképhez azonban tudni érdemes, hogy Magyarország nem tartozik a legsúlyosabban érintett országok közé. A riportban a „közepesen” érintett kategóriában mozog, ahol évente így is több százezer madarat pusztítanak el. A madárvédelem jövőjének kulcsa az adatok egységes gyűjtésében, a rendészeti és igazságszolgáltatási kapacitások megerősítésében, valamint a szomszédos országokkal való szorosabb együttműködésben lenne – különben Magyarország lemarad a régiós országok között.
Mi a helyzet az EU többi részén?
A legrosszabbul Olaszország áll, egyetlen szezonban 5,6 millió példányt pusztanak el illegálisan. Ennek oka, hogy az olaszok makacsul ragaszkodnak olyan hagyományaikhoz – például a csapdákhoz (hálók, enyves rudak, csapócsapdák) és a hangutánzó eszközökhöz, amelyek tömegesen pusztítják a rigókat, vörösbegyeket és más apró vándormadarakat. 2017 és 2023 között több mint 32 millió madarat öltek meg, egyedül a 2022/2023-as vadászidényben 5,6 milliót.
Ezek a számok Olaszországot az illegális vadászat „bajnokává” teszik – megelőzve Egyiptomot (5,4 millió), Szíriát (3,9 millió) és Libanont (2,6 millió) –, ugyanakkor nyomatékosan rámutatnak, hogy minden érintett országban erősebb és összehangoltabb határokon átívelő fellépésre van szükség. Justine Vansynghel, az EuroNatur kutatója és szakértője szerint „a 2030-as cél elérése óriási kihívás, de még nem lehetetlen”.
Európa-szerte az elmúlt öt évben mind pozitív, mind negatív fejlemények történtek, amelyeket mindenekelőtt jogalkotási, intézményi és társadalmi-gazdasági tényezők befolyásoltak. Pozitívumként említhető, hogy több mediterrán ország, Olaszország, Spanyolország, Horvátország, Algéria, Marokkó, Görögország és Ciprus is megszigorította törvényeit és végrehajtási mechanizmusait, növelte a bírságokat, betiltotta a káros gyakorlatokat és fokozta az együttműködést a civil szervezetek és a bűnüldöző szervek között. Igyekeztek javítani a bűnüldözés hatékonyságán, megerősítették a rendőrség, a vámtisztviselők és a környezetvédelmi tisztviselők jogköreit.
Franciaország, Marokkó, Libanon, Szerbia és Albánia speciális végrehajtó egységeket hozott létre a vadon élő állatokkal kapcsolatos bűncselekmények ellenőrzésére. A természetvédő civil szervezetek a korábbiaknál fokozottabban működtek együtt a hatóságokkal – vannak követendő példák Horvátországban, Spanyolországban, Olaszországban, Máltán, Marokkóban, Libanonban, Görögországban és Cipruson.
Ugyakkor a Földközi-tenger környékén és Európa más részein is bátorítják az orrvadászokat a jogalkotási hiányosságok, alacsony bírságok, a vadászati szabályok aktualizálásának hiánya. Számos országban, Libanonban, Szíriában és Bosznia-Hercegovinában a gazdasági nehézségek miatt sem tudnak hatékonyabban fellépni az orvvadászok ellen, például a magas üzemanyagárak miatt a természetvédelmi járőrözések száma elégtelen. Sok helyen a politikai instabilitás akadályozza a madárvédelmet
Érzékenyítés 2.0
A Pulse Projekt keretében a Wired Italia beszélgetett a fentebb már idézett Justine Vansynghellel arról, az új technológiák mennyiben segíthetnek – és hogy kit szolgálnak: az orvvadászokat vagy azokat, akik meg akarják őket állítani.
A digitális eszközök használata a társadalmi érzékenyítésre és kommunikációra hatékony lehet. Vansynghel példaként a „Flight for Survival” kampányt említi, amely a közösségi médiát használja, hogy a veszélyeztetett országok lakosságát célzott tartalmakkal érje el az illegális madárgyilkosságokról.
Kísérleti projektek zajlanak kiterjesztett valóság (augmented reality) alkalmazásával is, amelyek virtuálisan mutatják meg a jelenség ökológiai következményeit, illetve olyan applikációkkal, amelyek a lakosságot mintegy „civil megfigyelővé” teszik: ha valaki gyanús tevékenységet lát, egyetlen érintéssel bejelentheti. Ez a logika az úgynevezett citizen science-re épül: valós idejű adatközléssel segíti a hatóságokat.
A madarakkal kapcsolatos észlelésekben kulcsszerepe lehet a műholdas képeknek, drónoknak és hőkameráknak is. Ezek értékes információkat nyújtanak, de az orvvadászok is használhatják őket.
„A drónok segítenek a nehezen megközelíthető helyek, például mocsarak és szigetek ellenőrzésében – Máltán például remek eredményeket hoztak. De nem mindig engedélyezett a használatuk, ráadásul a zajuk miatt könnyen észrevehetők az orvvadászok számára” – mondja Vansynghel. A hőkamerák szintén hasznosak, főleg éjszaka, de az illegális vadászok is alkalmazzák őket a megfigyelők vagy a rendőrök felderítésére.
Vándormadáradatok a vándormadarakért
A drónok és hőkamerák kétélű fegyverek: nem mindegy, kinek a kezében vannak. A valódi előrelépést a közös adatbázisok hozhatják, amelyek egyesítenék a különböző országok információit, elősegítve a nemzetközi együttműködést.
Ugyanakkor az erőfeszítések mit sem érnek, ha a törvények végrehajtása és az országok közötti együttműködés gyenge.
„Egyre pontosabb adatokra és folyamatos ellenőrzésekre van szükség” – hangsúlyozza Vansynghel, aki szerint a legígéretesebb technológia ma a passzív akusztikus monitorozás. Ez képes érzékelni a lövéseket és illegális madárhang-utánzásokat, így feltárva a jogosulatlan vadászat helyszíneit és bizonyos madárfajok jelenlétét. Horvátországban, a Neretva-delta déli részén például nagy sikerrel használják: a Biom nevű szervezet így tudja bizonyítékokkal ösztönözni a hatóságokat az ellenőrzések és jelenlét fokozására.
A mesterséges intelligencia a jövő szövetségese az orvvadászat ellen
Ha elegendő adat áll rendelkezésre, adódik a kérdés: érdemes-e a mesterséges intelligenciához fordulni? Vansynghel szerint igen, mert képes gyorsan elemezni óriási adatbázisokat:
„segít előre jelezni a kockázatos területeket és optimalizálni az ellenőrzési erőforrásokat.”
Az MI alkalmazása a madárhangok felismerésében és fajok azonosításában még gyerekcipőben jár, az Egyesült Királyságban viszont biztató kutatások zajlanak. Egységes, terepen használható megoldások azonban még nem léteznek. „Ígéretes ötlet, különösen természetvédelmi területeken, és segítheti a hatóságokat az illegális vadászok azonosításában” – mondja a kutató.
Az MI a vizuális felismerésben is teret nyer: képes lehet azonosítani csapdákat vagy illegális tevékenységeket képfeldolgozással. „Spanyolországban ez a megközelítés már terjed” – teszi hozzá Vansynghel, bízva abban, hogy az algoritmusok hamarosan képesek lesznek felismerni a fegyvereket és használóikat is. Ha pedig a különféle passzív megfigyelési technikák összeérnek, az illegális madárpusztítás elleni küzdelem új szakaszba léphet.
Ez a cikk a PULSE Projektben készült, amely a határokon átnyúló újságírói együttműködést támogatja. Közreműködtek: Marta Aba (Wired, Olaszország), Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyország), Marina Kelava (H-Alter, Horvátország), Folk György (EUrologus/HVG, Brüsszel)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
