A Fővárosi Törvényszék (FT) elnöke augusztus elején levelet írt a többi bírósági elnöknek, hogy segítsék ki a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, akkora a jegyzőhiány. Hogyan jutott el odáig a PKKB, hogy ezt a levelet meg kellett írni, és miért Tatár-Kis Péter kereste meg a bírósági elnököket?
Ez a probléma körülbelül 30, sőt inkább 40 éves, és több oka van. Az egyik a központi régió elhelyezkedése és a gazdasági fejlettsége, ez ugyanis maga után vonzza a bíróságok leterheltségét. Ezzel sajnos nehéz bármit is kezdeni. Ennek volt köszönhető az is, hogy a jegyzői béremelés máshogy éreztette a hatását vidéken és máshogy a fővárosban.
Miben volt más ez a hatás?
A vidéki törvényszékek jó részénél a béremelés hatására elkezdtek megtelni a jelentkezési lapokat tartalmazó fiókok, a központi régióban kevésbé. De sokszor elmondtam már, hogy a bíróságok nem önmagukért, hanem az ügyfelekért és a társadalmi békéért vannak. Tehát ahol az ügyfelek érdekében szükséges a beavatkozás, adott esetben adminisztratív eszközökkel vagy segítséggel, akkor azt igénybe kell venni. Az említett esetben ez az önként vállalkozó leíró kollégákat jelenti. A besegítés fogalma sem új, a korábbi évtizedekben számtalanszor előfordult már. Csak egy példát mondok: amikor Tatabányai Törvényszék (akkor még Komárom-Esztergom Megyei Bíróság) volt lemaradva, akkor a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírái segítettek be. Most annyi a különbség, hogy nem bírói, hanem jegyzői segítségre volt szükség. Mi annyit tudunk tenni, hogy kihasználjuk a lehetőségeinket, ezek viszont anyagilag korlátozottak. A takarékos gazdálkodás jegyében évvégi béren felüli juttatások rendszerével és a cafeteria kiterjesztésével és mással is tudunk kompenzálni. Az országszerte azonos illetménytábla szerinti bérkeret azonban főszabály az igazságügyi alkalmazottaknál.
Mit tudnak mondani azoknak kollégáknak, akik azt mondják, hogy bérfeszültségeket szül, ha a vidéki besegítők kapnak a munkáért pluszpénzt, ők viszont nem?
