Még javában tombolt a romániai diktatúra, amikor elkezdtek legendák keringeni Nicolae Ceausescu és felesége luxus-életkörülményeiről. A Ceausescu házaspár sosem veszi fel kétszer ugyanazt a ruhát vagy cipőt. Soha nem esznek ugyanazzal az evőeszközzel. A Ceausescu család házában különleges fürdőmedencék vannak, arany vécéülőke szolgálja az elnöki kényelmet és luxust, a diktátor otthoni nyugalmát kedvenc madarai, a palota kertjében élő pávák „védik”.
A legendák jelentős részét azok az emberek találták ki, akik hosszú sorban állás után, jegyre vásárolták a kenyeret és az alapélelmiszereket, hétköznapjaik pedig ismétlődő áramszünetekkel, vízhiánnyal teltek. A Ceausescu-diktatúra utolsó évtizedében rendkívül megszorításokat vezetett be a rezsim, minél nagyobb volt a hiány, az elszegényedés, annál vadabbak voltak a legendák arról, hogyan él a diktátor házaspár és három „trónörököse”.
A legendákat az is erősítette, hogy Nicolae Ceausescu már a hetvenes évek második felétől izolálta magát, magánemberként nehezen megközelíthető, szigorú biztonsági intézkedésekkel védett személyként élt, akit nyilvános megjelenésein is csak biztonságos távolságról láthatott a közönsége.
A teljes izoláció azonban kivitelezhetetlen volt. Románia minden megyéjében volt háza, villája, nyaralója, hol vidéki vadászatokon, hol tengerparti nyaralásokon, hol a menetrend szerinti országjáró látogatásain tűnt fel, és ilyenkor ezekben a kivételes gondossággal berendezett és védett ingatlanokban szállt meg. Épp annyit láttak ezekből a látogatásokból az emberek, hogy elindulhatott a suttogópropaganda a diktátor elképesztő gazdagságáról.
1989. december 22-én reggel elérte a forradalom a román fővárost: a napok óta Temesváron zajló tüntetések híre bejárta az országot, reggel korán „árulással” vádolta Nicolae Ceausescu a honvédelmi minisztert, Nicolae Mileát. Egy órával Ceausescu nyilatkozata után azt is közölték: Milea öngyilkosságot követett el. Délelőtt 12-kor menekült el a diktátorházaspár a fővárosból, alig egy óra múlva a tüntető tömeg váratlan hely felé vette az útját: Ceausescu otthona, a Tavasz-palota felé. Ekkor vette kezdetét a romániai forradalom legbizarrabb és legváratlanabb eseménye.
A Tavasz-palota Ceausescu számtalan ingatlana közül a legfontosabb volt. Tulajdonképpen itt élt Elena Ceausescuval és három gyermekével együtt. Itt csak a legbizalmasabb embereit fogadta.
A Tavasz-negyed Bukarest pártelitjének negyede volt, egykor az elektromos és a gázvállalat munkásainak építették, aztán a második világháború utáni nomenklatúra legfontosabb tagjai költöztek ide. A Ceausescu házaspár palotáját eredetileg még elődjének, Gheorghiu Dejnek emelték, de csak az utód költözött ide be, a Román Kommunista Párt frissen kinevezett főtitkáraként.
Az új tulajdonos nemcsak a Román Kommunista Párt és az ország fölött vette át a hatalmat, de a Tavasz-palota fölött is. Hamar kiderült, hogy az eredetileg is extravagáns, rendkívül tágas palota nem elégíti ki Ceausescuék luxusigényeit. Néhány évvel az építkezés befejezése után, egy időben azzal, hogy megkezdődött a Ceausescu-diktatúra megszilárdulása, a hetvenes évek elején tovább bővítettek az ingatlant.
A folyamatos építkezés, fejlesztés eredményeképpen egy grandiózus parkot telepítettek a villa köré. 14 000 négyzetmétert rendeztek be, ennek közepén helyezkedett el a 3600 négyzetméteres ingatlan. A bővítést már Elena Ceausescu vezényelte le, ő válogatta a burkoláshoz használt márványt, a gazdagon díszített mozaikokat. Nehéz dolga volt, 150 szobát rendeztek be magán-, illetve protokollcélokra. Külön épületszárnyat Nicolae Ceausescunak, külön a feleségének és külön-külön mindhárom gyerekének.
Elena Ceausescu kifejezetten „nemzeti” palotát képzelt el: romániai művészek keze nyoma látható bent, a berendezők romániai nemes faanyagokat (tölgy-, cser-, dióburkolatot, bútorokat), nyersanyagokat használtak. De bőven csúszott be az építőanyagok közé Calcatta Muranó arany-márvány, rengeteg, külföldről importált kristály és porcelán. Helyet kapott a palotában egy 14 méter hosszú, 70 négyzetméter alapterületű medence a fedett uszodában, nyitható tetőszerkezettel.
Az uszoda falát 2 millió darabból álló, aranyozott- és türkizelemekkel díszített mozaikkal vonták be, ez a falrész két éven át készült. Volt itt pálmaház, saját moziterem (Nicolae Ceausescu élt-halt a westernfilmekért és Kojak nyomozó kalandjaiért). A Tavasz-palotának saját szaunája, konditerme, külön borbély- és fodrászszalonja volt (utóbbit sosem használta a diktátor, élete végéig maga borotválkozott, nehogy megszaladjon a mégoly megbízható borbély kezében a borotva).
Nem sokkal azután, hogy Ceausescu elmondta híres-hírhedt utolsó beszédét, és helikopterrel elmenekült, a Bukarest utcáin tüntetők egy része a Tavasz-palota felé vette az útját. A „palotalátogatásról” több filmfelvétel is készült, ezeknek részleteit a felszabaduló román köztelevízió sugározta, majd a nemzetközi sajtó is bemutatta.
A filmfelvételek tanúsága szerint nem célzottan és tervezetten vonultak a helyszínre az emberek. A legkülönbözőbb, közelben tartózkodó civilek szaladtak oda. Rozzant, de fellobogózott Daciákon, teherautókon érkeztek, a tüntetők kezében kartonpapír, rajta a felirat: „Temesvár vérzik, Románia zokog!” Az 1989-es közállapotoknak megfelelően szegényesen öltözött, a forradalmi események miatt felajzott, hangosan kiabáló emberek rohantak fel a márványlépcsőkön. Zászlót lobogtató csoportok, munkások, egyetemista fiatalok.
A katonaság nem tartóztatta fel az érkezőket, és nagyon hamar frivol múzeumlátogatássá alakult a betörés. Az emberek ki sem gombolták az utcai ruhájukat, nagykabátban vonultak végig azokon a szalonokon, amelyekben még „frissen, melegen” ott volt a diktátor házaspár nyoma. (A felvételek egy részletén hallatszik is, hogy arra panaszkodnak, milyen melegre fűtötték be a palotát akkor, amikor hónapok óta nem működtek a bukaresti közművek.)
A fürdőszobában fogasra akasztva lógtak a diktátor-fürdőköpenyek, elöl voltak a fogkrémes tubusok, a fésűk. (Volt, aki kézbe vette őket, a többi látogató rájuk szólt.) A feltartóztathatatlanul hömpölygő forradalmi vendégsereg minden szekrényt kinyitott, mindenhová benézett. Néhányan friss gyümölcsöket találtak: külön filmkockák rögzítik, ahogy sárgadinnyéket tartanak magasban a decemberi télben didergők. „Nézzétek, ezek mit ettek, dinnyét, most ették a dinnyét!” – kiabálták a zsákmányt magasra tartók.
Amilyen spontán alakult ki a palotába vonulás, olyan gyorsan megszervezték a bent lévő értékek védelmét, zömében a helyszínre érkezők. Még lincshangulat is kialakult, amikor egy fiatal nőről elterjedt: nejlonszatyorban akar kicsempészni kincseket a Ceausescu-vagyonból. Az emberek körbeállták, köpdösni-lökdösni kezdték, hajszálon múlt, hogy nem történt verekedés. A kezdetben passzív katonaság aztán másfél órán belül lezárta a teret, és az első össznépi szemle a Ceausescu házaspár luxuséletéről véget ért.
A legendák azonban maradtak, még úgy is, hogy nagyon sokat ezek közül tényszerűen cáfoltak: az aranyozott vécéről szóló híresztelések például nem voltak igazak. A negyedszázadon át virágzó Tavasz-palota majdnem harminc éven át kísértetház volt, miközben hosszas vita zajlott arról, hogyan hasznosítsa a román állam ezt a történelmileg súlyosan terhelt teret. Voltak olyan elképzelések, hogy protokollcélra használják, továbbra is lakóépületként. A több ezer négyzetméteres monstrumházat azonban nagyon költséges fenntartani.
Végül 2016-ban szabadon látogatható múzeumként nyitotta meg a kapuit. Ma is viták vannak azonban arról, hogyan is kellene a múzeumi sétát, bemutatást szervezni itt. A Ceausescu-korszak iránti nosztalgia folyamatosan erősödik Romániában, szakértők szerint ez a palota kiválóan szemlélteti, milyen igazságtalanság és nagyzolás jellemezte a sokak által visszasírt diktatúrát. A tárlatvezetés ma azonban inkább politikailag semleges: azt tudja meg a látogató, hogy a különböző bútorok, berendezési tárgyak, építőanyagok az ország mely részéből érkeztek.
Egyszerű oka van ennek a visszafogott információszolgáltatásnak: a Ceausescu házaspár „nemzeti értékmentésnek” szánta ezt az ingatlant, és aki idelátogat, az valóban a román építészet, képzőművészet eklektikus, de rendkívül gazdag válogatásával találja szembe magát. A romániai diktatúra luxusa nemzeti vagyon, eszmei és konkrét értelemben egyaránt, ezzel pedig harminc évvel a Ceausescu-rezsim bukása után is nehéz számot vetni.
_____
Ez a cikk a Pulse európai együttműködés keretén belül készült, a hotnews.ro szerkesztőségének információival és anyagaival.
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
