Plebiszciter vezérdemokráciaként írta le az Orbán-rendszert, amelynek a jellemzője, hogy egy karizmatikus vezető közvetlen kapcsolatot ápol a választóival, a személyéről szóló népszavazássá változtatja a választásokat, és az ott elnyert, szinte biankó felhatalmazás révén a hatalomgyakorlás új, autoriter módjait vezeti be. De vajon Orbánt nem varázstalanítja el követői szemében az, hogy mostanában egyre többször téved? Kimondta például, hogy nem lesz Pride, lesz viszont tavaszi nagytakarítás, aztán mégis lett Pride, nagytakarítás pedig nem. Ez nem a mindenható politikai aktort vetíti elénk.
A karizma nem pusztán egy meglévő képesség, hanem az, hogy a követők belelátják az illetőbe a különleges képességet. Így természetesen el is illanhat ez a meggyőződés a követőkből. De ehhez még egy választási vereség sem biztos, hogy elég, Orbán Viktor karizmája két elvesztett választást is túlélt. Sokak szemében Orbán megfáradt, most a kihívó mozgat meg nagyobb tömegeket, pedig a karizmatikus vezető ismérve, hogy közvetlen kontaktusban van az emberekkel. Igaz, eddig alacsonyabban volt a léc, nem volt igazi kihívó. Ám a hívek láthatják úgy is, hogy a nyáron „megrázta magát” a miniszterelnök, és megerősödve tért vissza, egymás után adja az interjúkat, Harcosok Klubját és Digitális Polgári Köröket alapít, ismét utat mutat az övéinek. Kötcsén is úgy tudott fellépni számukra, hogy karizmatikus vezetőként van víziója a világ és Magyarország bajaira.
Azt írta, hogy a plebiszciter vezérdemokrácia válságban születik, amikor az emberek úgy érzik, új típusú vezetőre van szükség, aki felrúgja a status quót, új normákat szab, így győzedelmeskedik újra és újra a valós vagy kreált válságokon. Ez a 2010-es helyzetre szó szerint ráillik, de most mintha nem boldogulna a gazdasági válsággal. Az évek óta elmaradó repülőrajtokat is megbocsátják neki?
Az általános politikatudományi okosság szerint a választók a zsebükre hallgatnak: ha jól megy a gazdaság, akkor bizalmat szavaznak a regnáló politikai alakulatnak, ha nem, akkor leváltják. A Fidesz peremvidékéről is sokan távoztak a gazdasági problémák miatt, de nem zuhant be a párt népszerűsége. Orbán nemcsak 2010-ben, hanem a migránsválság idején is felkínált egy saját válságkezelést, amit Európa kezdetben élesen elutasított, de végül irányt váltva az orbáni állásponthoz közeledett akkor is, ha ezt a kommunikációjában tagadja. A Covid-válság kezelésére is volt unortodox válasza, például keleti vakcinák behozatala. A háborúra is más választ kínál, mint az uniós mainstream, mely jelenleg el sem tud képzelni egy olyan békét, ami nem Oroszország veresége után köttetik meg. Bár valamennyi válasz vitatható, az nem mondható, hogy ne lenne mindegyiknek sokak számára meggyőző ereje.
Körösényi András, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézet kutatóprofesszora. Illés Gáborral és Gyulai Attilával 2020-ban könyvet írt az Orbán-rezsimről, amelyet plebiszciter vezérdemokráciaként értelmeztek
Túry Gergely
A kemény magnak nem nyílik ki a bicska a zsebében, hogy fél év múlva kap időpontot az orvoshoz, vagy hogy a gyereknek nincs angoltanára az iskolában, miközben Orbán a világ bajait oldja meg?
