A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) 1975-ben irodákat nyitott a szovjet blokk néhány államában. A prágai augusztus 19-én nyílt meg. Ebből az alkalomból népes palesztin küldöttség érkezett a csehszlovák fővárosba a PFSZ fontos vezetőivel. A kiszivárogtatott menetrenddel ellentétben, a palesztin vezetők vonattal hagyták el Csehszlovákiát, az a repülőgép pedig, amelyen Damaszkuszba kellett volna utazniuk, lezuhant. Abban a légikatasztrófában lelte halálát a kiváló szerb-magyar zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér. Ennek a szerencsétlenségnek az okait sem tárták fel soha.
Egy hónappal később Budapesten volt a sor. Szeptember 29-én megnyitották a PFSZ budapesti irodáját. A budapesti megnyitóra is magasrangú palesztin küldöttség érkezett Khaled Fahummal, a Palesztin Nemzeti Tanács második emberével az élen.
A Tu-154-es kétosztályos elrendezésben 128, egyosztályosban 164 utast tudott befogadni. A gép azonban szeptember 29-én mindössze 50 utassal és 10 főnyi személyzettel szállt fel. A Malév bejrúti járata mindig tele volt, mert ott áprilisban elszabadult a pokol, kitört a polgárháború a keresztények és a muszlimok között, s a légitársaságok túlnyomó többsége törölte járatát. Már csak az NDK és Magyarország légitársasága indított gépeket a libanoni fővárosba.
A Malév jegyirodájában már két héttel az indulás előtt arról tájékoztatták az érdeklődőket, hogy erre a napra minden hely elkelt. Holott a férőhelyek legalább kétharmada üresen maradt. Ezek szerint már jóval a palesztin delegáció megérkezése előtt azzal számoltak, hogy ezzel a géppel utaznak el Budapestről a vendégek, akik – és testőreik – számára nagy teret, elszigetelési lehetőséget kell biztosítani.
A Filmhíradó riportja a levegőből egy Tu-154-esről és pilótájáról 1974 júliusából (nem derül ki, hogy a gép ugyanaz-e, amelyik Bejrútnál lezuhant, mert nem látszik a filmen a lajstromszám: HA-LCI):
A gépnek 16 óra 50 perckor kellett volna felszállnia, de csak hat órával később kapott felszállási engedélyt. A palesztin vezetők csak másnap hagyták el az országot, és Bukarestből repültek Bejrútba. Az utasok nagy többsége „mezei” palesztin volt, akik vélhetőleg Magyarországon kaptak kiképzést.
Négyszer halasztották el az indulást indoklás nélkül, felsőbb utasításra hivatkozva. Az utasok a váróteremben várakoztak. A repülőgépet félreállították, a repülőtér egyik távoli sarkában várakozott. Már besötétedett, amikor a repülőgép körül a lámpák kialudtak. Áramszünetre hivatkoztak, de sehol másutt nem volt áramszünet a repülőtér területén.
Geleta Pál, a repülőtérre bejáratos fotós szemtanúja volt annak, hogy rendőrségi felvezető autó mögött katonai teherautók álltak meg a repülőgépnél az „áramszünet” idején, és nagy ládákat pakoltak be a gépbe. A ládákon állítólag a Videoton felirat volt látható. A Videoton akkoriban hadiipari termékeket is gyártott.
A Malév gépeit rendszeresen használták titkos fegyverszállításokra. A Malév kulcspozícióban lévő káderei valamennyien tartalékos tisztek voltak, és kaptak kitüntetéseket a fegyveres erők napján, holott a Malév hivatalosan nem tartozott a fegyveres erőkhöz.
Lehet, hogy a hosszú várakoztatásnak az volt az oka, hogy késtek a palesztin vezetők. Nem tudjuk, mikor dőlt el, hogy ők nem ezzel a géppel utaznak.
