50 éve történt a tömeggyilkosság, amelynek a tetteseit keresni is tilos

1975. szeptember 30-án elpusztították a Malév Tu-154-es repülőgépét hatvan utasával Bejrút partjainál. Hivatalosan máig is ismeretlen a szerencsétlenség oka. Biztos, hogy a repülőgépet megsemmisítették, azt viszont nem tudjuk, hogy kik. A hatóságok a rendszerváltás után is akadályozták a körülmények felderítését.

A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) 1975-ben irodákat nyitott a szovjet blokk néhány államában. A prágai augusztus 19-én nyílt meg. Ebből az alkalomból népes palesztin küldöttség érkezett a csehszlovák fővárosba a PFSZ fontos vezetőivel. A kiszivárogtatott menetrenddel ellentétben, a palesztin vezetők vonattal hagyták el Csehszlovákiát, az a repülőgép pedig, amelyen Damaszkuszba kellett volna utazniuk, lezuhant. Abban a légikatasztrófában lelte halálát a kiváló szerb-magyar zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér. Ennek a szerencsétlenségnek az okait sem tárták fel soha.

Egy hónappal később Budapesten volt a sor. Szeptember 29-én megnyitották a PFSZ budapesti irodáját. A budapesti megnyitóra is magasrangú palesztin küldöttség érkezett Khaled Fahummal, a Palesztin Nemzeti Tanács második emberével az élen.

A Tu-154-es kétosztályos elrendezésben 128, egyosztályosban 164 utast tudott befogadni. A gép azonban szeptember 29-én mindössze 50 utassal és 10 főnyi személyzettel szállt fel. A Malév bejrúti járata mindig tele volt, mert ott áprilisban elszabadult a pokol, kitört a polgárháború a keresztények és a muszlimok között, s a légitársaságok túlnyomó többsége törölte járatát. Már csak az NDK és Magyarország légitársasága indított gépeket a libanoni fővárosba.

A Malév jegyirodájában már két héttel az indulás előtt arról tájékoztatták az érdeklődőket, hogy erre a napra minden hely elkelt. Holott a férőhelyek legalább kétharmada üresen maradt. Ezek szerint már jóval a palesztin delegáció megérkezése előtt azzal számoltak, hogy ezzel a géppel utaznak el Budapestről a vendégek, akik – és testőreik - számára nagy teret, elszigetelési lehetőséget kell biztosítani.

A Filmhíradó riportja a levegőből egy Tu-154-esről és pilótájáról 1974 júliusából (nem derül ki, hogy a gép ugyanaz-e, amelyik Bejrútnál lezuhant, mert nem látszik a filmen a lajstromszám: HA-LCI):

Filmhíradók Online / Portré Bíró István repülőgép pilótáról

A közforgalomban lévő járművek vezetői általában az utazóközönség szeme előtt dolgoznak. Munkájuk ismert, megszokott, sokan talán úgy is érezhetik, hogy bármelyik járművet maguk is el tudnák vezetni. Van azonban egy jármű, amely pedig korunkban majdnem olyan megszokott, mint a vonat, a villamos vagy az autóbusz, vezetőit mégis némi titokzatosság lengi körül. Ő a pilóta. Sokszor és sokan gyönyörködnek a repülőgépek le- és felszállásában. De ez a csodálat elsősorban a gépnek szól, hiszen a repülőgép orrában ülő pilótát senki sem láthatja. [Stewardess szinkron]: "Jó reggelt kívánunk kedves utasaink! Szeretettel üdvözöljük önöket a Malév TU-154-es típusú repülőgépének fedélzetén. Kérjük, szíveskedjenek…" A pilótafülkéből még a repülőgép utasai is csak a zárt szürke ajtót láthatják. A gép személyzetét tulajdonképpen csak a stewardess személyesíti meg. Most az egyszer azonban felvevőgépünk, egy londoni út erejéig, bepillanthat a pilóták misztikus, titokzatos világába. Egyes hajtóművet kérem. Egyes hajtómű szabad. Egyes hajtómű indul. Rendben. Mindent bekapcsolni. Kettes hajtómű alapon, generátor bent. Hármas hajtómű indul. Szabad a hármas. Gurulási engedélyt kérek. Gurulhat a 31-es pályára az Alfa gurulón. A szél iránya 310 fokról 4 km, légnyomás 754 mm. Rendben, engedélyezve a 31-es pályára az Alfa gurulón. Malév 610 engedélyezve Londonba a zöld 1-es útvonalon 11.000 méter magasan. Rendben, engedélyezve Londonba a zöld 1-esen, magasság 11.000 méter. [Pilótafülke szinkron]. Malév 610 a felszállás 13.35-kor térjen át 121.1-re, viszonthallásra. Budapest Jó napot kívánok! Itt a Malév 610-es. Malév 610-es jó napot kívánok! Felszállás után radarral azonosítva. Engedélyezés az emelkedés 11.000 méterre. Elérését jelezze. Malév 610-es, nyugtázom a 11.000 méter elérését jelezni fogom. Az újabb bejelentkezésig, 12.227-ik felszállása után bemutatjuk a gép parancsnokát, Bíró Istvánt. "A repüléssel még tizenévesen ismerkedtem meg, csábított a levegő, a magasság. Akkoriban minden szabadidőmet a vitorlázó repülőtéren töltöttem. Előbb csúszkálás a vöcsökkel, aztán a komolyabb vitorlázás és végül jött a motoros műrepülés. 1951-ben kerültem a Malév-hez, akkor 20 éves voltam. Az első géptípus, amellyel repültem, az LI-2-es volt, persze akkoriban más gép nem is igen volt. Ez is csak az országon belül közlekedett. A nagyobb városokba vittük az utasokat, egyszerre legfeljebb 21-et. Az IL 14-essel már kitágult a horizont. Első külföldi útjaim fűződnek ehhez a típushoz. Az Iljusin 18-assal pedig már egész Európát és a Közel-Keletet bejártam. Persze ez a bejárás nekünk, pilótáknak jobbára csak a repülőterekkel való ismerkedést jelenti. Egy éve a legmodernebb repülőgép, a TU-154-es pilótafülkéjében töltöttem az életem egyharmadát. Ezen a géptípuson értem el az öt és félmilliomodik repült kilométeremet. A levegőben való tájékozódásunkat speciális légi térképek segítik. Ezek látszólag igen bonyolultak, de a rajtuk feltüntetett információkkal a gépbe épített elektronika és automatika másodpercek alatt megbirkózik. A gépbe beépített és a földön elhelyezett műszereknek köszönhető, hogy a TU-154-esen csak hárman repülünk, ellentétben a régi, kisebb és lassúbb gépekkel, ahol a hajózó személyzet 4-5 főből állt. Nagyon megkönnyíti munkánkat a fedélzeti radar, amely nemcsak az alattunk húzódó tájat mutatja, de a vihargócokat is. Ezeket kikerüljük és így simább, kellemesebb az utazás. Persze nemcsak mi hárman vigyázunk a kedves utasra. A bonyolult, fedélzeti műszerek mellett földi kollégáink sokasága is figyel, óv, és persze irányít is minket. Néhány perc múlva Londonban leszünk." [Stewardess szinkron]: "Kedves utasaink! Tájékoztatjuk önöket, hogy megérkeztünk London repülőterére. Bíró István repülőgépparancsnok és személyzete nevében most búcsúzunk önöktől. Reméljük kellemesen érezték magukat a fedélzetünkön, és rövidesen találkozhatunk önökkel a Malév járatain. Viszontlátásra!" Parancsnok Úr! Mi lesz a holnapi úti cél? Róma? Párizs? Berlin? Nem, holnap kivételesen annál sokkal közelebb. Erdőkertesre megyek. Pihenni, kikapcsolódni igazán csak itt tudok. Hát akkor kívánunk holnapra jó pihenést és addig is jó utat Ferihegyre!

A gépnek 16 óra 50 perckor kellett volna felszállnia, de csak hat órával később kapott felszállási engedélyt. A palesztin vezetők csak másnap hagyták el az országot, és Bukarestből repültek Bejrútba. Az utasok nagy többsége „mezei” palesztin volt, akik vélhetőleg Magyarországon kaptak kiképzést.

Négyszer halasztották el az indulást indoklás nélkül, felsőbb utasításra hivatkozva. Az utasok a váróteremben várakoztak. A repülőgépet félreállították, a repülőtér egyik távoli sarkában várakozott. Már besötétedett, amikor a repülőgép körül a lámpák kialudtak. Áramszünetre hivatkoztak, de sehol másutt nem volt áramszünet a repülőtér területén.

Geleta Pál, a repülőtérre bejáratos fotós szemtanúja volt annak, hogy rendőrségi felvezető autó mögött katonai teherautók álltak meg a repülőgépnél az „áramszünet” idején, és nagy ládákat pakoltak be a gépbe. A ládákon állítólag a Videoton felirat volt látható. A Videoton akkoriban hadiipari termékeket is gyártott.

A Malév gépeit rendszeresen használták titkos fegyverszállításokra. A Malév kulcspozícióban lévő káderei valamennyien tartalékos tisztek voltak, és kaptak kitüntetéseket a fegyveres erők napján, holott a Malév hivatalosan nem tartozott a fegyveres erőkhöz.

Lehet, hogy a hosszú várakoztatásnak az volt az oka, hogy késtek a palesztin vezetők. Nem tudjuk, mikor dőlt el, hogy ők nem ezzel a géppel utaznak.

Hozzászólások