Hisz a túlvilágban?
Remélem, nincs túlvilág. Ha a tudatom nem oszlana szét a halálom után, és kísértetként bolyonganék, itt-ott számítási kapacitásért kuncsorogva, az nem lenne kívánatos. Ahogy az sem, hogy a közösségi médiában megosztott posztjaim alapján egy mesterséges intelligencia (AI) újrateremtsen. Nem akarom, hogy az elmém digitális játékszer legyen, amivel valaki kénye-kedve szerint játszik. Inkább a békés, sötét feledést választom.
Ennek fényében mit gondol, létezik Isten?
Úgy gondolom, hogy Isten bizonyos mértékig létezik, de ahogy értelmezzük, az félrevezető. Az emberek többségének nincs episztemológiája – kritériuma arra, hogy mi számít igazságnak vagy bizonyítéknak. A nyugati mitológia nagy része, amely a kereszténységből maradt ránk, nem alkalmas a valóság megértésére. Az elménk sok apró cselekvőből áll, azaz sejtekből, amelyek harmonizálnak egy egésszé. A családok és a társadalmak is ilyen cselekvők – a mesterséges intelligencia felkapott kifejezésével élve: ügynökök –, hiszen nem pusztán egyének gyűjteményei, hanem célokkal rendelkező entitások. Szerintem Isten a kollektív cselekvés globális optimumának gondolata, tehát az, ami történne, ha mindannyian a lehető legjobbat tennénk közösen.

Tehát alapvetően Isten az élőlények működésének egyfajta irányító dinamikája?
Nem pontosan „irányító dinamika”, inkább az univerzum önszerveződésének alapelve. Nem mindannyian ugyanazt a játékot játsszuk. Mi van, ha baktérium vagy egy galandféregben, egy ragadozó belében? Mi a kapcsolatod akkor Istennel? Az univerzális önszerveződés szemszögéből azonban még a baktérium létezése is része a „tervnek”.