Ritkán nevetett olyan nagyot a dalai láma, mint amikor 2010-ben Budapesten megkérdezték tőle, hogy a Pilisben található-e a Föld szívcsakrája. Aztán komolyra fordítva a szót, helyre tette az ebben hívőket:
a csakrákat magukban keressék, ne a természetben.
Ez azonban máig nem befolyásolja a Pilis-kultuszt: az erre fogékonyak egészen elképesztő elméleteket adnak elő, miért is a Pilis a világ közepe. Szerintük az emberi test életerővonalát fedő hetes csakrarendszer a Földre mint élő szervezetre is érvényes, és a Föld szívcsakrája éppen a Kárpát-medencében, s ott is a Pilisben van.
Meggyőződésük szerint Dobogókőn futnak össze a pozitív földsugárzások, az úgynevezett Szent György-vonalak, melyek energetikai hálóként ölelik körül a világot. E magyar helyszín az összes nagy jelentőségű energetikai központtal összeköttetésben van a Földön, mint például az angliai Stonehenge-dzsel, no meg az egyiptomi Kheopsz-piramissal. Sőt: „A Pilisben található geológiai-spirituális csakra összeköti a spirituális és fizikai síkokat, vagyis egyfajta dimenziókapuként üzemelve összekötő híd a föld és ég között is.”
Pilis a fejlövésük
Marabu
Az, hogy ott van a szívcsakra, már abból is látszik, hogy a térképen „beazonosíthatjuk szívként (a Szent Mihály-hegy beszögellése a Duna kanyarulatával), mintegy formailag is megerősítve a szívcsakra működését”. Természetesen az, hogy a szívcsakra itt található, befolyásolta a magyarság történetét is, hiszen „nem véletlenül telepedtek itt le őseink”.
Vajon kinek köszönhetjük ezt a kultuszt, ami most a 1242 – A Nyugat kapujában című filmben is visszaköszön?
