Ahhoz, hogy kormányváltás legyen, crusholnod kell valakit 

Magyarországnak van egy crusha. A korábbi politikusokból kiábrándult emberek most úgy rajonganak a potenciális új vezetőért, mint ahogyan plátói szerelmeik iránt szoktak. Mit jelent a politikai remény, és mit tanulhatunk róla a popkultúrából?

Van egy crushom. Nem randizunk, még sosem beszélgettünk élőben, tulajdonképpen nem tudok róla sokat, de odavagyok érte a távolból. A barátaim biztatnak, hogy hívjam el egy kávéra, de nem tudom rávenni magam. Tudom, hogy ha megismerném, csalódnék, mert senki sem lehet olyan tökéletes, mint a fejünkben róla kialakított kép. Szükségem van a crushomra, hogy megfelelő távolságban, de stabil pontként a remény iránytűje legyen.

It’s just a little crush

crush angol szleng, a magyar jelentése a kiszemelt személyre vonatkozik. Akkor használják, ha valaki nagyon odavan egy másik emberért, belezúg, bejön neki, de még nem került közelebbi kapcsolatba vele. Jellemzően fizikai vonzalmat jelent, így általában rövid ideig tart. Másik jelentése: összezúz, összetör, szétzúz, megsemmisít. Igealakja a crash, amit általában közúti baleseteknél használunk, például karambolozásnál, mint car crash. A jelentések halmaza jól adja ki a crush lényegét: a vágyódás, a sebezhetőség, az összetörés emléke és lehetősége teszi komplex, izgalmas és vonzó jelenséggé.

Meg merem kockáztatni, hogy a crush az egyik legtöbbet használt szó a popkultúrában, a kortárs képzőművészetben és a költészetben is. Számos példa bizonyítja, hogy újra és újra fel lehet fedezni ezt a jelenséget, mélyebbre lehet ásni benne.

Így tesz például Selma Selman boszniai származású, fiatal roma művész, akinek a múlt héten nyílt meg a legújabb kiállítása az acb Galériában. A bemutatott művek között szerepel a Letters to Omer (Levelek Omerhez) című, lírai hangvételű, szövegközpontú sorozat több darabja is, valamint a Mercedes-Benz autóalkatrészekre – motorháztetőkre, ajtókra és kisebb fémobjektumokra – festett figuratív kompozíciók (lásd nyitóképünk). A levelek intim érzéseket és vágyakat fogalmaznak meg egy fiktív szereplőnek címezve. A használt autóalkatrészekre festett (crash) vágyak egy jobb jövőt vizionálnak, és azáltal, hogy fiktív, feltehetően férfi szereplő a címzett (crush), a művész a múlt traumáit és be nem teljesült vágyait is kivetíti, amelyben keveredik a fájdalom és a remény. 

Vagy ott van Richard Siken amerikai költő 2005-ös debüt verseskötete, amelynek már a címe is csak ennyi: Crush. A könyv valóban úgy érkezett meg a kortárs angol nyelvű költészetbe, mint egy totális karambol. „A Crush felszabadított minket azzal, hogy történeteket mesélt, és nem fogadta el azt, ami igaznak tűnt. Szimfonikus mondatokban hajtóerővé tette az elnyomott érzelmeket. Szavakat adott az érzéseknek – gyönyörű szavakat. Louise Glück (Pulitzer-díjas költő) »pánikról« szóló könyvnek nevezte. Ez egyben az extázisról és a túlélésről szóló könyv is” – szól egy, a kötetről írt elemzés

Azok közül, amiket eddig meglátogattam, az Arizona állambeli Tucson a kedvenc amerikai városom alacsony bungalóival, kaktuszerdőivel, a naplementék rózsaszín-narancssárga grapefruit színű egével. Itt láttam meg egy könyvesboltban Siken kötetét, és a hátoldalon meglepetéssel olvastam, hogy a költő innen is származik. Egy afgán taxivezetőtől lelkesen megkérdeztem, mi a kedvenc része a városban, mit látogassak meg. Válasza már kevésbé volt lelkes: „A kedvenc helyem itt a reptér, mert elmehetek innen”. Egy közel-keleti bevándorló rezignált elvágyódása.

Vagy kinek ne lenne ismerős Jennifer Paige Crush című rágógumipopszáma, amelyet a Y2K meghatározó dallamává tett Jai Paul 2013-as remixe, és egyben a rózsaszín mázt is lekaparta róla, megmutatva a crush árnyékos oldalát. A zaklatott, nyugtalan, ismétlődő mix a megszállottság repetitív dallama, a reménykedés befejezetlenségétől lüktet. 

Charli XCX Crash című albumborítóján vérző fejjel, bikinifelsőben egy autóbaleset helyszínét teszi szexivé. „A Crash komoly üzenetet hordoz azzal kapcsolatban, hogy a nagy lemezkiadók milyen kegyetlenül bánnak a fiatal női sztárokkal” – írta lemezkritikájában a Pitchfork. A borító tudatosan ezt a küzdelmet mutatja be vizuálisan. Az album emellett olyan számokat sorakoztat fel, amelyek a 2020-as években partizó fiataloknak nagyon is ismerősök lehetnek: az első hallgatásra felszínes klubszámok dalszövegeiben az őrület, a vágyódás, az elhagyás, az összetörés témái villannak fel.

„Ne kérd, hogy könyörögjek, mert megteszem” – énekli Charli és Rina Sawayama a Beg For Youban, amely egyszerre villantja fel az elhagyott nő kétségbeesését és a vágy által igába hajtott akarat obszcén élvezetét.

Hozzászólások