Van az a pénz, amiért egy-két órával korábban kelne fel? – így lett luxuscikk az alvás

Annyira kevés ember tud napi 8-9 órát aludni, hogy az elegendő alvásidő értékét már a luxustermékekre vonatkozó közgazdasági szabályokkal lehet leírni. A felső középosztály és a gazdagok vagyonokat fizetnek alvásjavító termékekért, miközben emberek milliárdjai számára alapállapot a folyamatos kialvatlanság.

Mi az igazi luxus? Ahány ember, annyi válasz létezik erre a kérdésre, annyiféle dolgot képzelhetünk magunk elé, mit vásárolnánk, mit tehetnénk, ha végtelen mennyiségű pénzünk volna. Egy dolog viszont így is stabil közös pont: akárki próbálja elképzelni a tökéletes luxust, szinte biztosan egy olyan helyzetet lát maga előtt, amiben kipihentnek érzi magát.

Igen, eleget aludni és egyáltalán pihenni lenni egy csodálatos érzés, ami ijesztően kevés embernek adatik meg. A kialvatlanságra sokáig a világ természetes részeként, valami elkerülhetetlen rossz dologként tekintettek. Újabban viszont egyre gyakrabban vetik fel: kimondhatjuk-e, hogy az alvás – legalábbis az elég sok alvás –, amelynek minimum egy szintig alapvető létszükségletnek kellene lennie, valójában luxuscikké vált?

Ezen a ponton a luxussal foglalkozó közgazdászok egy kicsit elcsodálkoztak. Ők azt szokták vizsgálnia, hogyan alakul olyan dolgok kereslete és kínálata, mint kaviárt majszolni a jachton, olyan, világtól eldugott helyeken nyaralni, amelyeknek a létezéséről még a mezei dollármilliomosok sem mind tudnak, vagy lemerülni a Titanic roncsaihoz egy halom pénzért. Méghogy alvás? De igen, az elegendő pihenés egyre inkább luxustermék.

Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti a mindennapi életünket. Sorozatunkban fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. A sorozat korábbi részeit ide kattintva érik el.
Hozzászólások