Miért is kellett beperelnie a 18 éves, halmozottan sérült fiát a gyámság alá helyezéshez?
Amikor a gyámhivatalhoz fordultam, azt a választ kaptam, hogy két úton lehet elindítani a gyámság alá helyezést: az egyiket a gyámhivatal végzi, de ezt a megoldást nem javasolták, mert sok évig elhúzódhat. A másik lehetőség, hogy felperesként pert indítok a saját fiam ellen. Fogyatékossági segélyt is akkor lehet igényelni, ha az eljárás már lezajlott.
A helyzet abszurditását fokozza, hogy a bíróságon, a fia jelenlétében kellene lefolytatni a pert, pedig ő nem hall, nem beszél, nem lehet autóban szállítani.
Nagyon részletesen leírtam Bazsa állapotát, és helyszíni tárgyalást kértem. Ennek ellenére kaptam egy hivatalos levelet arról, hogy december 3-án mindkettőnknek meg kell jelennünk a tárgyaláson. Sorstárs szülőktől hallom, hogy a bíró vagy az ügygondnok személyén múlik, empátiából eltekintenek-e ettől vagy sem.
A szubjektív megítélés helyett egyértelmű szabályozás kellene, másfajta, méltányosabb eljárásrend
azoknál a fiatalkorú, felnőtté váló, halmozottan súlyosan sérült személyeknél, akikkel nem lehet kommunikálni, nem önellátók, huszonnégy órás felügyeletre szorulnak. Bízom abban, hogy az ügygondnokot sikerül meggyőznöm, ő felveszi a kapcsolatot a bírósággal, és helyt adnak a helyszíni tárgyalásnak.
Mi van, ha mégsem?
