Az aggódók terrorja avagy mikor biztosítsunk

Állítólag Ferdinand Porsche azt mondta, hogyha nem biztosította volna magát a devizaárfolyam mozgások ellen, akkor sokkal gazdagabb lenne – viszont háromszor csődbe ment volna. Még Porsche is szegény.

„Minden intelligens ember önmagát biztosítja, ha megteheti” – üzente Charlie Munger. Azaz hiba biztosítást kötnöd az autódra, vagy a házadra akkor, ha könnyedén megengedheted magadnak azt is, hogy leégjen. Jobban jársz. Ugyanis a biztosítás drága, és ha a káresemény értékét (egy új ház ára) felszorozzuk a leégés valószínűségével, akkor sokkal kisebb számot kapunk, mint a befizetett biztosítási díjak összege. Úgy is mondhatnám, a biztosítás várható értéke negatív.

Úgy is mondhatnám, csak akkor éri meg életbiztosítást kötni, ha belehalsz. Ami sokkal ritkább, mint azt a fóbiáink sugallják. Az egyetlen ok, ami miatt racionálisan védhető biztosítást kötni, ha a káresemény bekövetkeztét biztosítás nélkül nem tudnánk elviselni. Ha a családnak leégés esetén nem lenne lakása, csak jelzáloghitele. Azaz mungeri értelemben szegények vagyunk. 

Mennyire drága a biztosítás?
Nem annyira, mint a nép gondolja. A biztosítók egy átlagos időszakban közel minden (96-97 százalék) beszedett biztosítási díjat kifizetnek a költségeikre és a károkra. Ők nem rettegnek, hanem kiszámolják, hogy mennyi a házam leégésének az esélye. Ha valamilyen (nyilván váratlan) tömeges káresemény van, akkor ráfizetnek – bár erre szoktak viszontbiztosítást kötni. Ha meg kevesebb a káresemény a kiszámoltnál (a várhatónál), akkor az idővel a biztosítási díj csökkenésével fog járni (helló kapitalizmus, helló verseny). Például az autó biztosításáé, ha az ember biztonságosan vezet. És még egy utolsó rohadtbiztosítók információmorzsa: akkor keresnek jól, ha magasak a kamatok. Ugyanis a beszedett és náluk álló pénzre járó hozam az, amiből a profitjuk leginkább származik

A templom egerei

Van néhány terület, ahol mindenki szegénynek számít. Ahol senki nem engedheti meg magának a káresemény árát. Ilyen az ember egészsége, pláne az élete. Ezért van az, hogy ezekkel kapcsolatban könnyen rávehető olyasmikre, amitől egy kicsit is nagyobb biztonságban lesz. Legyen az biztonsági öv, biciklis sisak vagy maszk.

Elég objektíven ránézni 2020-ra, hogy akkor micsoda őrület képződött, csak mert mindenki az életét féltette. Nehogy feledésbe merüljenek a karanténpánik bűnei: Balatonfüreden 150 ezer forintos bírság járt, ha valaki az utcán nyalta a fagylaltot. A pisztácia kifogyott, gerinc nem is volt.  

Hogyan lehet sisakban veszélyesebb?

Félreértés ne essék. Ceteris paribus nagyobb biztonságban vagyok, ha sisak alatt biciklizem. Kérdés, hogy mekkora árat fizetek érte. Mondjuk összekócolódik a hajam és izzadok alatta. Edzés esetén ez megfizethető ár, de egy alacsony sebességű, belvárosi, az irodától az ügyfélig tartó rövid út esetén túl nagy ár. Nem kell felháborodni, csak számolok, mint egy biztosító. Bekövetkezés valószínűsége szorozva kár nagysága, mínusz a biztosítás költsége. És ez az említett esetben bizony negatív. Én meg nem akarok ráfizetni.

De nem csak ez az ára a sisaknak. Hollandia a legbiciklistább nemzet, a közlekedés 28 százaléka kerékpáron zajlik. Mégis, csak 3,5 százalékuk hord sisakot – köztük például a versenyzők (szorzás, kivonás, profit!). Sisak nélkül akkor biztos hullanak ezek, mint a holland legyek. Nem hullanak, bár az állam ott is igyekszik rávenni az embereket a sisakhordásra. A biciklis szervezetek meg ellenkeznek. Ugyanis a városi biciklizés biztonságát valójában nagyrészt az adja, hogy sokan csinálják, ezért az autósok odafigyelnek rájuk. Ha sisak alá kényszerítik a népet, akkor kevesebben fognak biciklizni, például mert így maga a közlekedési forma félelmetesebbnek látszik a valóságosnál. Tehát a sisak idővel veszélyesebbé teszi a biciklizést.

De jöjjön egy talán még kézzelfoghatóbb érv ott, ahol elég reménytelen érvelni. Gyalogolni is biztonságosabb sisakban. Mégse tesszük. Miért? Szorzás, kivonás, veszteség. Nem akarunk ráfizetni, azért. Meg persze a tömeg követése, a nyájmentalitás is a biciklis sisak mellett szól. Kivéve Hollandiát. És hogy miért reménytelen érvelni? Mert érzelmekről van szó, lásd az említett 2020-as karanténpánikot. Azt nem lehetett kiszámolni, hogy mekkora árat fizetnek a gyerekek, a családok a bezárt iskolákkal, vagy mekkorát a társadalom egésze a permanens vészhelyzet előtt kitárt kapukkal. Kivéve a svédeket, ott volt efféle számolgatás – úgyhogy iskolabezárás és kötelező maszkhordás nem (más kérdés, milyen eredménnyel – a szerk.). 

Utálta is a svédeket mindenki!

A kognitív disszonancia az a jelenség, amikor valami olyasmit látunk, hallunk, ami ellentmond a világképünknek, hitünknek, és ez erős kényelmetlenséget okoz. Jó esetben tanulási lehetőségként tekint rá az illető, de ez nagyon ritka. Sajnos általában ellenérzéssel, figyelmen kívül hagyással, a másik ember (nem érv!) érvénytelenítésével szoktak. De nem is kell ehhez Svédországig menni, itt egy példa arra, hogy mekkora ellenszélben kell nekem számolgatnom, ha egyszerű biciklisisakról van szó. 

A következőkben még egy akár barátságosnak is mondható, nemrégi hallgatói komment, majd annak elemzése jön. Hátha tanul bárki, bármit.

Balásy Zsolt azon mondata, hogy „a biztonsági öv meg a sisak túl van hypeolva” hát haláli… szó szerint. De volt még legalább egy tucat szerintem marhaság, amiben nagyon nem értek vele egyet. Az utolsó lenne, akire a pénzem bírnám, ettől függetlenül jól szórakoztam. Hogy lehet ekkora marhaságokat mondani?

Pedig biztonsági öv, sisak definíció szerint túl van hypeolva. Hiszen az ember saját, vagy talán a gyereke életének féltéséről van szó.  Michael Schumacher tragédiája után többen kezdtek sisakot hordani sípályákon. Nem azért, mert veszélyesebbé vált volna a síelés, hanem többen kezdtek félni. És aztán bekapcsolt a már említett nyájeffektus. 

Ezek a félelmek, amik a legkönnyebben ragadják el az ember eszét. Nem véletlenül uszít a politika is gyakran ilyesmivel – sajnos ismerik az embereket. Becslésem szerint 170 darab ember lehet az országban, akik az életveszélyhez racionálisan tudnak hozzáállni. A többiek túlaggódják. Ergo: öv, sisak definíció szerint túl van hypeolva.

De itt nincs helye a számolgatásnak! A kommentelő szent halálfélelmét és büszkeségét (hiszen szerinte ez a felelősségteljes, 2020-ban még emoji is volt rá ☝️) is megbántottam. Egy szülő fő funkciója, hogy féltsen. Neki senki ne mondja azt, hogy nem az, akármilyen káros is a gyerekre az a féltés. A kognitív disszonancia pedig bosszúért kiállt! Lásd, a kommentelő utolsó mondata, amire válaszoljon helyettem Warren Buffett:

„A befektetések világában nincs szükség extra intelligenciára. Amire szükség van, az érzelmi stabilitás. Képesnek kell lenni önállóan gondolkodni. Amikor eljutsz egy következtetésre, egyáltalán nem szabad törődnöd azzal, hogy mások mit mondanak, egyszerűen követned kell a tényeket és a saját érvelésedet.”

Annak, aki fél vagy aggódik, legfeljebb véletlenül lehet igaza, hiszen nem gondolkozik, hanem az érzelmeit követi. A világ sokkal jobb hely lenne, ha a döntésekből ki lennének zárva azok, akik érzelmileg érintve vannak. Az AI nem nyafogni, hanem például ellentétes információ esetén tanulni fog. És a lehető legigazabbja lesz.

Nyitókép: Soren Nielsen / Connect Images / Connect Images via AFP

Tetszik, amit olvasol?

Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.

Hozzászólások