A jövő század regénye cselekménye 1952-től 2000-ig játszódik. Jókai egy Duna-deltában alapított részvénytársasági állam, egy futurisztikus közösség és technológiai fejlődés vízióját vázolta fel. A regény Magyarországon a szocializmus idején nem jelenhetett meg, mert a szóban forgó elképzelt állam háborúba keveredik Oroszországgal. Az Indiához régóta kötődő Gyenes Zsófia és Gróf Ferenc művészházaspár egy előadás-performansszal és egy kiállítással reflektált arra, hogy miképp vetítették előre a modernizációról és a közös jövőről szóló mai vitákat a 19. századi eszmék az innovációról és globális kapcsolatokról. Az eseményen Jókainak a regényben leírt „világábécéje” ihlette új grafikai és textilmunkákat is bemutattak, és a közönséget is bevonták az előadásba. Gyenes Zsófiával és Gróf Ferenccel a projektben szintén résztvevő szerzőnk, Köves Margit készített interjút.
Mióta ismeritek Indiát?
Gyenes Zsófia: Több ponton is kapcsolódunk Indiához, először én kaptam 2003-ban ösztöndíjat az ahmadábádi National Institute of Designra, egy egész Indiában ismert iparművészeti egyetemre. Akkor már mindketten Párizsban éltünk, és az École nationale supérieure des Arts Décoratifs textil szakára jártam. Az indiai kultúra és a gazdag textilhagyomány már korábban is érdekelt minket, de ez volt az első alkalom, hogy testközelből láttuk.
Ahmadábád Gudzsarát állam legnagyobb városa, ahol a kézműves és textilművészeti technikák még ma is élő gyakorlatot jelentenek, nem csak múzeumi emléket. Az iskolán keresztül ismerkedtem meg a helyi block printerekkel, egy kézműves közösséggel, akik hagyományos nyomódúcokkal készítenek textileket, és a tanév után Ferenccel hosszabb utazásra indultunk: különböző textiltechnikák után kutattunk, miközben bejártuk India északi és nyugati államait.
Ebből az első indiai útból született meg az első textilkiállításom a párizsi Magyar Intézetben, pont húsz évvel ezelőtt. Kékfestéssel készült munkákat és az indiai blockprinteket állítottam ki egymás mellett, mintegy párbeszédet teremtve a két kultúra között.
Később az autóiparban kezdtem dolgozni Párizsban textil- és színdesignerként. Egy francia cég indiai joint venture-jében közel tíz évig feleltem a design részlegért, így az indiai autóipart is jól megismerhettem, amely az elmúlt húsz évben rendkívül sokat fejlődött. Nagyon érdekes volt végigkövetni ez idő alatt India kézműves és ipari textilkultúrájának alakulását és fejlődését.
Ferenc is több munkájában foglalkozott indiai vonatkozású témákkal, elsősorban a huszadik századi modernizmus és a globalizáció problémáival, így például a Le Corbusier és társai által tervezett “új város”, Csandígarh történetével.
Mi változott Indiában az utóbbi húsz évben?
Gy. Zs: Erre nehéz egyértelmű választ adni. Amit biztosan látunk: az infrastruktúra szinte felfoghatatlan tempóban változott. Új, szupermodern repterek mindenhol, üveg, acél, légkondicionálás. Delhiben az elmúlt húsz évben tíz metróvonal épült, Bombayben négy.
Gyenes Zsófia és Gróf Ferenc
hvg360
Mégis az az érzésünk, hogy valami lényeges nem mozdult el: sok minden megváltozott, de közben India, a maga ritmusával és sűrűségével, állandó maradt. Az emberek nagyon barátságosak, és számunkra egyfajta megfoghatatlan „életművészek”. Vizuálisan is nagyon érdekes az ország, mintha minden kis részletet, minden színt gondosan kitaláltak volna…
Gróf Ferenc: És persze nem lehet nem észrevenni Narendra Modi kéznyomát. Az elmúlt húsz év Modi és pártja, a BJP felemelkedéséről és hatalmának megszilárdításáról szólt. 2003-ban, amikor Zsófi vendégdiákoskodott az NID-n és keresztül-kasul bejártuk Gudzsarát államot, még látni és érezni lehetett a 2002-es muzulmánellenes pogromok nyomait. Modi volt Gudzsarát főminisztere 2001 és 2014 között, az ott kikísérletezett hindu fundamentalista politikát folytatta 2014 óta, mint miniszterelnök. A muzulmán kisebbség jogait folyamatosan nyirbálják, közösségeik egyre kevesebb állami és önkormányzati forráshoz jutnak, az általuk lakott városrészek, negyedek elgettósódása, slumosodása nagymértékben felgyorsult. A szélsőjobboldali szegregációs politikának megfelelően egyre több helyen láthatóak, olvashatóak az indiai történelem egyoldalú megváltoztatására tett kísérletek.
Delhi és Benáresz – ma Váránaszi – miben különbözik? Hol voltatok szívesebben?
