Mintha a könnyeivel küszködött volna XIV. Leó pápa az isztambuli Szentlélek-székesegyházban a kicsiny keresztény közösség meleg fogadtatását tapasztalva a múlt héten. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a májusi pápává választásakor a Szent Péter-bazilika erkélyére lépve elérzékenyülve üdvözölte a téren összegyűlt hatalmas tömeget. Egyúttal átérezve azt a hatalmas felelősséget, amely katolikus vallási vezetőként és a Vatikán államfőjeként nehezedik rá.
Az első amerikai pápa fél évet várt arra, hogy Rómát elhagyva először utazzon külföldre, aminek jelentőségét ugyancsak kellő komolysággal kezelte. Vatikáni megfigyelők árgus szemekkel figyelték minden lépését és nyilatkozatát, hogy kiolvassák belőle, a 70 éves XIV. Leó milyen szerepet szán magának a nemzetközi porondon. A pápa megtalálta a hangját – summázta végül a BBC, és kétségtelen, hogy az egyházfő a béke határozott üzenetével érkezett a múlt csütörtökön Törökországba, majd vasárnap Libanonba.

Arra, hogy miért éppen ebbe a két országba utazott először, kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy az idén elhunyt Ferenc pápa is tervezte az utat, így hát a félig-meddig az ideológiai örökösének tartott XIV. Leó elődje tervét teljesítette. Ennél azonban többről van szó.