Barnás Ferenc: Most és halála óráján
Közel kell maradni vagy messze el kell jutni, hogy valaki megérezze, hol van az igazi otthona? Ha menni kell, kitől szökünk, ha visszajövünk, kiért tesszük? Az élet olyan, hogy mindig utazásra kényszerít. „Ha Torjai Endre repülővel utazott, rendszeresen eszébe jutott ez a régi álma, mint most is, amikor Beilungból Siunungba tartó gépe felemelkedett a magasba. Néha arra gondolt, hogy nem is álmodta a szerencsétlenséget, hanem átélte. Ő is az utastérben volt, de még mielőtt a gép lezuhant volna, kiszabadult belőle, szállt a levegőben, repült, úgy, mint néha az álmában, aztán valahogy ennek az ismeretlen kertnek a végébe került, ahonnét valamennyi idő elteltével figyelte a repülőgép földbe csapódását, a pillanatot, amikor a gép törzse belefúródik a földbe.”
Barnás Ferenc a megszületése óta kísérleti fázisban van. Pomázon tíz testvérével nőtt fel, járt ferences gimnáziumba, lett bányász, nehéz természetű emberekről gondoskodó, egyetemista, utcazenész, tanár. Útközben van – jelenleg Kuala Lumpurban –, megy-jön, visszatalál, ezekről az élményekről ír.
Bolgár György: Apá!nk könyve
Negyedik könyvében hányja a borsót a falra Bolgár György, nem tud, nem akar szabadulni a „nagy mesélő”, a „költő”, s mostani kötetében a magát a nemzet „apjának” nyilvánító akarnok szavaitól. A cipollai nevet az Apá!nk szerzője ezúttal egyszer sem írja le , a bicskanyitogatóan emlékezetes citátumok azonban egyértelműsítik, hogy ezúttal is Orbán Viktor-rejtély nyomába indult.
