Mécs Imre: Hiszem, mert képtelenség
A mostoha sorsú Oral History Archívum ezernél több, forrásgazdag életútinterjújának legújabb publikált darabja az ötvenhatos tevékenysége miatt halálra, majd kegyelemből életfogytiglanra ítélt Mécs Imrével készült opus. Az ellenzéki tevékenységgel, politizálással 1963-as szabadulása után sem felhagyó, az 1989-es Nagy Imre-temetés egyik szónokaként ismertté lett interjúalanyt 19 ülésben majd másfél évig faggatta Nóvé Béla. Tette ezt azután, hogy a szabaddemokrata, majd szocialista támogatottságú Mécs – nem önszántából – megszűnt honatya lenni.
Életéről, felfogásáról korábban is többször nyilatkozott, az odafigyelők, a jó emlékezetűek számára személye szinte „nyitott könyv”, a mostani vaskos kötet – majd három évvel a halála után – mégis temérdek újdonsággal, sok mindent megértető részlettel, magyarázattal szolgál.
A szintén börtönviselt nagybátyjáról, a máig ellentmondásosan megítélt Mécs László premontrei szerzetes költőről őrzött emlékei – családi elfogultságai ellenére is – megjelenésük pillanatától megkerülhetetlenek, ahogy azok a momentumok is, amelyek a kádári „igazságszolgáltatás” életre szóló kihatásairól, következményeiről adnak számot.
Caroline de Mulder: Himmler csecsemőotthona
Több száz tanúval készült interjú, fénykép és személyes dokumentum bizonyítja, hogy a nácik ösztönözték a birodalom számára nélkülözhetetlen, „fajilag” és genetikailag értékes gyermekek születését – körültekintően kiválasztva a tiszta vérű anyákat, leginkább fiatal lányokat és az őket teherbe ejtő katonákat.
Az első Lebensborn otthont, ahogy a propaganda emlegette, az élet forrását az SS vezetője, Heinrich Himmler védnökségével Bajorországban 90 éve hozták létre, majd számos európai országban még legalább harminc ilyen intézményt működtettek.
