Németország Európa bordélyháza lett.
Ha az állam második embere – Julia Klöckner, a német parlament kereszténydemokrata elnöke – mondja ezt, az nem maradhat következmények nélkül. Menetrendszerűen el is kezdődött a vita a német és a skandináv modellről. A prostitúció megfékezésének mindkét módját hasonlóan nemes szándék vezérli, ám bevezetésük óta mindkettőnek a hátrányai is kiderültek, nem utolsósorban tudományos műhelyek vagy szociális szervezetek felmérései nyomán.
A Svédországban kidolgozott modell logikája szerint keresleti oldalról lehet visszaszorítani a prostitúciót. A szolgáltatás megvásárlását büntetik, a szolgáltatás nyújtását nem. Mondhatni, a tetteseket fogják meg, és nem az áldozatokat hibáztatják. Azaz nem szabad a kényszerhelyzetük miatt külön is büntetni embereket. A modell része még, hogy támogatni kell(ene) a prostituáltak beilleszkedését a másfajta munka világába.
Mióta Svédországban 1999-ben életbe léptették ezt a jogszabályt (amelyet utóbb a többi skandináv állam és más országok is átvettek), a helyzet javulni látszott, de valójában inkább csak az utcai prostitúció szorult vissza. A látható, nyilvános helyekről a találkozások kockázatosabb körülmények közé tevődtek át, csökkent a prostituáltak biztonsága, romlott a normális és az erőszakos, veszélyes ügyfelek aránya.
AFP
Érdekes párhuzamra figyelt fel a német szexmunkások szervezete (Berufsverband Sexarbeit). A Covid-járvány idején a karantén miatt a prostituáltaknak erős árcsökkenéssel, az óvszer nélküli szex igényének növekedésével és több erőszakkal kellett szembenézniük. A szervezet hasonló hatásokat tulajdonít annak, ahogyan a skandináv modell csökkenti és átalakítja a keresletet.
Ez a lelet azonban hasonlóan bizonytalan, mint a skandináv modellre vonatkozó sok más kutatás. Részben azért, mert éppen erről a területről nehéz megbízható adatokat gyűjteni – sőt bármilyen tilalom esetén az emberek még kevésbé adnak őszinte válaszokat –, másrészt sok más felméréshez hasonlóan nem mindig lehet különválasztani az időbeli egybeeséseket az ok-okozati összefüggésektől.
Így tehát csak részeredmények vannak. Egy svéd, norvég és francia adatokat felhasználó tanulmány szerint a skandináv modell hatására hosszú távon is érzékelhetően kevesebb áldozata van az embercsempészetnek (amely amúgy a prostituáltak piacra lépésének egyik fontos forrása). Ez annak is köszönhető, hogy ha az embercsempészet nehezen bizonyítható, akkor a gyanúsítottak ellen el lehet járni a prostitúció elősegítésére hivatkozva. Hozzátehetjük, hogy a skandináv modelltől függetlenül ez máshol is érvényes lehet, hiszen a prostitúció elősegítőit (egyszerűen szólva a striciket, futtatókat) a legtöbb országban büntetik.
