Az európai politikai tájkép egyre inkább széttöredezetté és kiszámíthatatlanná válik. Az EU-tagállamok több mint felét ma olyan pártok irányítják, amelyek nem a legnagyobbak az adott országban. Ami egykor kivétel volt – gyakori előrehozott választások, koalíciós összeomlások, az intézményekbe vetett bizalom elvesztése –, ma már az új normalitás. Európai bizonytalansági körképünk.
Ahol a hatalmat hosszú ideig egy párt tartja kezében, általában problémák vannak a jogállamisággal, a gazdasági teljesítménnyel és a szólásszabadsággal. Ennek okai sokrétűek, de a közös nevező a polgárok elvárásai és a politikai elit kielégítésére való képesség közötti mély szakadék.
Franciaországban Emmanuel Macron elnök jelenlegi népszerűsége rekord alacsony szinten van. Különböző felmérések szerint ez a mutató 19 és 22 százalék között mozog. Azonban egyik ellenfelének sincs lehetősége stabil többséget szerezni a parlamentben, vagy meggyőző sikert aratni az elnökválasztás második fordulójában - ez alól kivétel lehet az erősödő szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés.
A 2024. június–júliusi előrehozott parlamenti választásokat követően, amelyek széttöredezett Nemzetgyűlést eredményeztek, Franciaországban számos miniszterelnök-váltás történt és törékeny többség alakult ki – ez a folyamat táplálta a politikai válság érzését.
A 2025-ös CEVIPOF Politikai Bizalmi Barométer szerint a franciáknak mindössze 26%-a mondja, hogy „hisz a politikában”, és 71%-uk véli úgy, hogy a demokrácia rosszul működik. A felmérés azt is mutatja, hogy a közvélemény egyértelműen eltolódott egy „erős vezető, aki helyreállíthatja a rendet” iránti vágy felé.
A gazdasági aggodalmak (infláció és vásárlóerő) és a biztonsággal kapcsolatos kérdések megerősítik azt az érzést, hogy „a rendszer nem működik”.
A Le Monde elemzése szerint az új közvélemény-kutatások a közbizalom meredek romlását mutatják – a franciák többsége radikális változásokat (beleértve az új választásokat) követel, és megkérdőjelezi a kormány azon képességét, hogy kezelni képes a nemzeti kihívásokat.
Olaszországban - amely politikai instabilitásáról és az évek során gyakori kormányváltásairól ismert - Giorgia Meloni miniszterelnöknek sikerült megszilárdítania a jobboldali nacionalista blokkot. A Meloni vezette kormány jelenleg a harmadik leghosszabb ideje hivatalban lévő kormány az Olasz Köztársaság történetében.
Pozícióit egyrészt a kabinetet támogató stabil koalíciónak, másrészt a gyenge és hatástalan ellenzéknek, valamint a közvéleményben tapasztalható hangulatban, az elégedetlenség hiányának köszönheti. A 2017-es választási törvény reformjának köszönhetően, amely garantálja a biztos parlamenti többséget a választásokon legtöbb szavazatot kapott párt számára, Meloni kormánya stabil támogatottsággal rendelkezik mind a parlament alsóházában, mind a Szenátusban. Ehhez jönnek még az olasz miniszterelnök rendkívül erős pozíciói saját pártjában.
Politikai szempontból Magyarország "riasztóan stabil". A kormányzó párt, a "Fidesz" már 15 éve megszakítás nélkül nyeri a választásokat. Mind az 5 mandátum alatt, amelyben a Fidesz hatalmon volt, a miniszterelnök ugyanaz: Orbán Viktor.
Jövő tavasszal Magyarországon parlamenti választásokat tartanak. Másfél évtized után most először reális lehetőség van a kormányváltásra. De hogy mi fog történni, az nem világos, mivel Orbán minden erejét mozgósítja, hogy újra nyerjen – bármi áron.
A Politico legfrissebb összesítése szerint a szavazók 47%-a támogatná Magyar Péter Tisza pártját, a Fidesz 37%-ával szemben. Ugyanakkor kormánypárti kutatóintézetek ennek éppen az ellenkezőjét mérik. De ezek preferenciák arra vonatkoznak, ha hétvégén tartanák a választásokat. És még öt hónap van hátra 2026 áprilisáig. Már lehet tudni, hogy kik az ellenzéki párt jelöltjei, akiket csak viszonylag későn neveztek meg, hogy a lejárató kampányok esélyét csökkenteni tudják. Ugyanakkor a Fidesz esetében tovább tart a titkolózás, bár Orbán Viktor arról beszél, hogy valamennyi jelölt személyéről döntés született - csak éppen a nevük nem ismert.
A magyar politikai stabilitás felszíne alatt forrongnak a dolgok. A választási kampány még el sem kezdődött, de már szinte folyamatosan szerveződnek tömegtüntetések és tiltakozások. A lejárató kampányok mindennaposak. Médiadominanciájával és kiterjedt propagandahálózatával Orbán állandó nyomás alatt tartja az ellenzéki politikusokat és támogatóikat.
A közvélemény egyre nehezebben tudja eldönteni, melyik hír a valós, miután a kormánypárti médiumokat elárasztották a hamis vagy mesterségesen generált tartalmak. Ez a feszült légkör, az elmúlt évek politikai botrányaival és a Fidesz-kormányban folyamatosan zajló korrupciós ügyekkel együtt a közbizalom teljes eróziójához vezetett.
A 21 Kutatóintézet adományokból finanszírozott felmérése szerint a magyarok 48%-a nem bízik a közmédiában, 45%-uk pedig a „stabil” kormányban. A parlamentbe vetett bizalom ugyanilyen alacsony, az ellenzékkel szembeni bizalmatlanság pedig meghaladja a 32%-ot.
A magyar választás kimenetele az európai politikára is komoly kihatással bír. Orbán számos fontos uniós ügyet blokkol, vagy blokkolni tervez, de ha bukik, akkor a Patrióta pártcsalád legerősebb embere veszíti el a hatalmát.
Októberben megnyerte a cseh választásokat a populista ellenzék, az Elégedetlen Polgárok Akciója párt (cseh rövidítéssel ANO), amelyet a populista milliárdos, Andrej Babis vezet. November elején a párt koalíciós megállapodást írt alá euroszkeptikus partnereivel, december elejére össze is állt a kormány.
Babis győzelmének egyik oka az állami kiadások növelésére és az EU klíma- és migrációs politikájával való szembenállásra tett ígéretei voltak.
A 71 éves Babis, aki korábban volt cseh miniszterelnök, egyesíti erőit az euroszkeptikus Autósok Pártjával és a szélsőjobboldali euroszkeptikus és NATO-ellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) párttal. A három párt együttesen 108 helyet foglal el a cseh parlament 200 fős alsóházában (Képviselőház).
Az elmúlt évtizedben az ANO-nak sikerült teljesen elszívnia a hagyományosan erős baloldal támogatóit, akiket a Szociáldemokrata és a Kommunista Párt képvisel. E két formáció támogatottsága drámaian csökkent az ANO javára.
A hagyományos jobboldali pártoknak sikerült megmenteniük magukat az „Együtt” koalícióban való egyesüléssel, amely továbbra is tisztességes támogatottsággal rendelkezik (ma körülbelül 25 százalék).
Messziről Görögország politikailag stabil országnak tűnik. A valóság azonban más. A kormányzó Új Demokrácia legutóbbi, 2023-as győzelme nagyrészt az ellenzék és a fő ellenfelek, például a Sziriza és a Paszok problémáinak volt köszönhető.
A mai napig azonban Kiriakosz Micotakisz miniszterelnök, aki 2019 óta van hatalmon, kormányának támogatottsága csökken, és ez egy olyan tendencia, amelynek megfordítása nehéznek tűnik. A legtöbb felmérés azt mutatja, hogy az Új Demokrácia a 2023-ashoz képest valamivel kevesebb mint a felét elvesztette a támogatóinak.
Az intézményi válság és a kormányzati átláthatóság hiánya a választók fő aggodalmai közé tartozik, amit a közvélemény-kutatások is kimutattak.
És bár a miniszterelnök csapata hangsúlyozza, hogy pártjuk szilárd előnnyel rendelkezik a második politikai erővel szemben, és a dilemma “Micotakisz vagy a politikai káosz”, egy friss felmérés szerint a görögök 63%-a politikai változást akar. Közel felük úgy véli, hogy előrehozott választásokra van szükség. A következő rendes választást 2027 tavaszára tervezik.
Addigra változások várhatók a görögországi politikai környezetben. Alekszisz Ciprasz volt miniszterelnök bejelentette, hogy kilép a baloldali Sziriza pártból, amelyet közel 20 évig vezetett. Várhatóan bejelenti saját projektjét, míg a görögök negyede azt mondja, hogy egy Ciprasz vezette pártra szavazna.
Mindez a növekvő infláció, a csökkenő vásárlóerő és az emelkedő lakásárak hatalmas problémája mellett következhet be, amihez társulhat a jogállamiság erodálódása.
2021 óta a bolgárok hétszer szavaztak előrehozott választásokon, de a parlament minden egyes következő összetétele kaotikusabb és széttagoltabb volt, mint az előző. Ez idő alatt nagyrészt az elnök által kinevezett ügyvivő kormányok irányították az országot, mivel a parlament nem tudott többséget szerezni egy rendes kabinet megalakításához. Így a tömeges korrupcióellenes tüntetések ötödik évében, amelyek Bojko Boriszov miniszterelnök bukásához vezettek, pártja, a GERB ismét a vezető politikai erővé vált, de jóval kevesebb képviselővel rendelkeznek a kilencpárti parlamentben.
2025 elején a jobbközép pártnak tartott GERB koalícióra lépett a baloldali és oroszbarát BSP párttal és a populista ITN-nel. A kormányban azonban a döntő szót egy negyedik párt mondja ki, amely ugyan kívül van a koalíción, de biztosítja a többséget. Ez a "DPS-Új Kezdet", amelynek vezetőjét, Deljan Pejevszkit az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a globális Magnyickij-törvény alapján "jelentős korrupció" miatt szankcionálta.
A bolgár ügyészség, nyomozók, különleges szolgálatok és a korrupcióellenes bizottság azonban nem talált korrupcióval kapcsolatos bizonyítékot Pejevszkivel szemben.. A társadalom nagy része és az Európa-párti ellenzéki koalíció, a PP-DB szerint ennek oka az, hogy mindezek az intézmények Pejevszki ellenőrzése alatt állnak. Néhány személyi döntés és parlamenti szavazás okot ad arra, hogy ezt feltételezzük. Bojko Boriszov, a GERB vezetője azzal védi magát, hogy ha Deljan Pejevszki nem lenne, akkor nem lenne rendes kormány.
Ily módon a stabilitás egyetlen személyen és azon múlik, hogy a kormány milyen mértékben teljesíti politikai akaratát. Maga Pejevszki kifejti, hogy joga van követelni a kormánytól és utasítani őket, hogy mit tegyenek, mert ő és pártja az egyetlenek, akik valóban "a népért" dolgoznak.
A politikai stabilitás álarca mögött feszültség lappang, mivel Pejevszki döntéshozó, de nem felelős személyiség. Annyira elégedett azzal, ahogyan ez a kormány, amelynek ő maga nem tagja, pártja („a népért”) érdekében működik, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy az egy teljes cikluson keresztül így legyen.
Dimitar Ganev, a Trend szociológiai ügynökség igazgatója szerint a hatalom stabilitása azon a félelmen alapul, hogy ha most előrehozott választásokat tartanak, az elsődleges politikai erő egy új politikai erővé válhat, amelyet Rumen Radev elnök vezet.
Ezt hamarosan tesztelhetik is a bolgárok: csütörtökön ugyanis végül benyújtotta lemondását Roszen Zseljazkov kormányfő - nem sokkal a kormányáról szóló bizalmatlansági indítvány szavazása előtt és egy nappal az után, hogy tömegtüntetésen követelték a távozását. Zseljazkov szűk egy évet tölthetett csak a kormányfői székben, távozásának időpontja pedig azért is kényes, mivel az EU legszegényebb és legkoruptabb országában január elsején vezetik be az eurót.
Roszen Zseljazkov bolgár miniszterelnök három héttel az ország eurozónához való csatlakozása előtt jelentette be lemondását. A döntése előtti napon összecsaptak a kormány ellen tüntető bolgár diákok a rendőrökkel
Ez a cikk a PULSE projekt keretében készült, amely egy európai kezdeményezés, amely a határokon átnyúló újságírói együttműködést támogatja. A következők dolgoztak rajta: Zornitsa Lateva (Mediapool.bg, Bulgária); Kostas Zafeiropoulos (Efsyn, Görögország); Petr Jedličkaq Denik Referendum (Csehország); Lorenzo Ferrari és Francesco Berto, OBCT (Olaszország); Voxeurop (Franciaország); Arató László (EUrologus/HVG, Magyarország).
Az eredeti cikk itt olvasható.
Nyitóképünkön: Orbán Viktor a Patrióta Pártcsalád madridi találkozóján 2025. február 2-án Fotó: AFP / Thomas Coex
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
