Az RTL Híradó beszámolója szerint a bíróság felmentette a Képzőművészeti Egyetem férfi hallgatóját, akit azzal vádoltak, hogy 2021-ben megerőszakolta egy 21 éves hallgatótársát. Az indokolás lényege szerint a nem beleegyezés önmagában még nem minősült erőszaknak, mivel a sértett beengedte a vádlottat a kollégiumi szobájába, és a bíróság megítélése alapján fizikailag nem próbált ellenállni, nem sikított, nem kiabált. Beleegyezésről azonban szó sem volt a sértett állítása szerint.
Beszámolt arról is, hogy másnap üzenetet kapott a férfitől, amelyben elismerte, hogy megerőszakolta őt. Ennek ellenére, amikor kórházba, majd a rendőrségre fordult, egyik helyen sem kapott érdemi segítséget. A rendőrségen állítása szerint megalázó megjegyzésekkel küldték el. Feljelentést végül jogi segítséggel tett, az eljárás azonban első fokon felmentéssel zárult, az ügyészség pedig jelezte, hogy nem lebbez fel, így az ítélet jogerőre emelkedhet.
Az ítélet után az egyetemi polgárság tiltakozó akcióval reagált, illetve több nőjogi szervezet is megszólalt: Lex R. (a sérelmet szenvedett hallgató nevére utalva) néven petíciót indítottak, amelynek kezdeményezője Mérő Vera, a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány alapítója. A petíció elsősorban a Büntető Törvénykönyv (Btk.) módosítását egy konkrét javaslattal sürgeti.
Akaratkorlátok
Ahhoz, hogy értékelni lehessen a Lex R-ben megfogalmazott módosítási igényeket, először a hatályos szabályokat kell átnézni. A közbeszédben használt nemi erőszak fogalom kapcsán ugyanis gyakran összemosódik a Btk. szexuális erőszak és szexuális kényszerítés tényállása.
1. Szexuális Kényszerítés
A szexuális kényszerítés esetében az elkövető mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít. A sértett csak természetes személy lehet, aki már betöltötte a 12. életévét, és a szexuális cselekmények tekintetében effektíve képes akaratnyilvánításra – ellenkező esetben, tehát gyerekek vagy akaratnyilvánításra kételen személyek esetében automatikusan szexuális erőszakról lesz szó. A szexuális kényszerítésnél (és a szexuális erőszak kényszerítéses esetkörénél is) az elkövetési magatartás mindig két, egymással cél-eszköz viszonyban álló elemből áll:
- Az egyik a kényszerítés, mint eszközcselekmény (az a magatartás, amely – mint eszköz – befolyásolja a sértett akaratát),
- a másik a célzott szexuális cselekmény (bármilyen szexuális aktus végzése vagy annak eltűrése, amelynek a kikényszerítése volt a cél).
A kényszerítés
- erőszakkal vagy
- fenyegetéssel valósulhat meg.
Az erőszak személy elleni fizikai ráhatást jelent, amely szexuális kényszerítésnél legfeljebb akaratot hajlító, torzító hatású lehet: az ellenállás ilyenkor bár nem lehetetlen, de a sértett végül mégis az akaratával ellentétes magatartást tanúsít.
Hasonló a helyzet a fenyegetésnél: olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely komoly félelem keltésére alkalmas, de nem bénítja meg teljesen az akaratot (pl.: intim képek nyilvánosságra hozatalával, kirúgással, megaláztatással való fenyegetés).
2. Szexuális Erőszak
Ezzel szemben a szexuális erőszak súlyosabb jogi megítélés alá esik: a törvény szerint szexuális erőszakot követ el az,
- Aki – ez az első fordulat – a szexuális kényszerítést erőszakkal vagy az élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítja meg;
- aki – ez a második fordulat – más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel szexuális cselekményre; vagy
- aki – ez a harmadik fordulat – 12. életévét be nem töltött személlyel végez vagy végeztet szexuális cselekményt (tekintet nélkül a kényszerítésre).
A szexuális erőszak első fordulatánál a kényszerítés elvárt szintje magasabb: az erőszak vagy a fenyegetés már akaratot bénító hatású, azaz olyan támadó jellegű fizikai ráhatás történik, amely a sértett számára lehetetlenné teszi az akaratának megfelelő magatartást, még akkor is, ha önmagában nem okoz testi sérülést (pl.: megkötözés). Hogy ez a hatás fennáll-e, mindig az adott helyzetben, az érintettek fizikai adottságai és a konkrét körülmények alapján ítélendő meg. A fenyegetés szintén minősített: közvetlenül az élet vagy a testi épség ellen irányul, és szintén teljesen megbénítja a sértett akaratát (pl.: adott személy megölésével fenyegetés).
A szexuális erőszak második fordulatánál nincs szükség erőszakra vagy fenyegetésre, mert a jog abból indul ki, hogy a sértett eleve nem képes védekezni vagy akaratot nyilvánítani. Védekezésre képtelen az, aki fizikailag nem tud ellenállni, míg akaratnyilvánításra képtelen az, aki pszichés állapota miatt nem tud érdemi döntést hozni. Ez az állapot lehet tartós, például kóros elmeállapot, vagy átmeneti, mint az ájulás vagy kábítószeres befolyásoltság.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet a pszichés lefagyással, amit a gyakorlat könnyen félreértelmezhet: a sértett mozdulatlanságát, passzivitását vagy a verbális ellenállás hiányát nem akaratnyilvánításra való képtelenségként, hanem tévesen az ellenállás hiányaként, sőt esetenként ráutaló magatartással adott beleegyezésként értékelik. Viszont ha a sértett pszichés állapota ténylegesen kizárta a döntéshozatali képessséget, akkor dogmatikailag indokolt lenne akaratnyilvánításra képtelen állapotként értékelni. Ennek megállapításához pedig orvosszakértői vizsgálatra lenne szükség.
