Annak lett végül igaza, akinek nem volt igaza. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő négy évvel ezelőtt arról beszélt, hogy a Kreml aligha indít háborút Ukrajna ellen, mert az első, 2014-es agresszió után megváltozott a helyzet: az ukrán hadsereg erősebb, mint nyolc évvel korábban, az orosz katonaság nem olyan erős, mint amilyennek tűnik, az ukránok nem fogják virágesővel fogadni a „felszabadítókat”, a nemzetközi közösség pedig jóval határozottabban kiáll Kijev mellett. A háború mégis megindult – Vlagyimir Putyin magának és azoknak hitt, akik azt sugallták, a támadók három nap múlva Kijevben lesznek –, az agresszió ellen szóló érvekről pedig gyorsan kiderült, kiállták a valóság próbáját.
Az offenzíva a kezdeti sikerek után kifulladt, s bár az orosz hadsereg idén is elfoglalt ötezer négyzetkilométernyi területet, Ukrajna kisebb része van orosz kézen, mint 2022 márciusában, egy hónappal az átfogó offenzíva megindítása után – az ország kevesebb mint egyötöde. A lassú hódításért Moszkva nagy árat fizet, és csak nagyon keveset nyert a háborúval.
Oroszország reputációs katasztrófát szenvedett, elszigetelte magát attól a világtól, Európától, ahová igazán tartozna. A váltás tartós lesz, amit az is bizonyít, hogy a propaganda igyekszik elfogadtatni a polgárokkal az új irányt
– mondta most Sz. Bíró Zoltán.
Ugyancsak súlyosnak nevezte a gazdaság helyzetét: „2023–2024-ben még sikerült felpörgetni a termelést, de idén legfeljebb egyszázalékos növekedés várható, jövőre pedig recesszió is lehet” – hangsúlyozta, s hozzátette, közben már több a politikai fogoly, mint a késői brezsnyevi szovjet időkben. Az Ukrajnának nyújtott európai támogatásról szólva pedig kiemelte, hogy a földrész politikusainak többsége – kivéve néhány renegátot – megértette, a megtámadott ország megsegítése több mint szolidaritás, az már egzisztenciális kérdés Európa számára.
Oroszország azt vesztette el, ami a legfontosabb egy állam és egy nép számára, a jövőt.
