Lépjünk be bátran az idén kétszáz éves Akadémia székházába, a Friedrich August Stüler német építész által tervezett palota ugyanis nem csupán az akadémikusoké, hiszen közadakozásból épült, és sokéves kényszerszünet után megnyílt az épület harmadik emeletén lévő kiállítóterem. Nem is üresen, hiszen szorgos kezek, Babus Antal és Ugry Bálint kurátorok odahordtak minden kincset, amit korábban az Akadémia felhalmozott, pontosabban, ami megmaradt belőle.
Nem csoda, ha a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy egy hét teremből álló, felülvilágítós, gyönyörű galéria bújik meg az épület középrizalitja mögött. Mikó Árpád művészettörténész, akadémikus a személyes élményeit idézte fel, amikor elmesélte, hogy a hetvenes-nyolcvanas években könyvraktárnak használták a kis rácsos ketrecekkel felosztott teret, és a legdíszesebb teremben volt a gazdasági hivatal. Csak azért nem nyelte el teljesen a könyvtár, mert nem lehetett túlságosan megterhelni a padozatot.
A rendszerváltás körül felújították ugyan, de finoman szólva sem lett a budapesti kulturális élet része. Pedig ez volt az ország első képtára, amit azért építettek, hogy legyen méltó bemutatóhely az Esterházy-gyűjtemény számára, addig ugyanis Pál herceg nem hozta haza Bécsből „a magyar jobbágyok munkáján szerzett kincset” – ahogy Meller Simon művészettörténész, a képtár krónikása egykor fogalmazott.
Az épülettel egy időben, 1865-ben meg is nyílt a képtár, kezdetben a herceg nagyvonalúságából. A köz- és magánérdek találkozott, amikor utódja, Miklós herceg rendbe akarta hozni az adósságokban úszó majorságát, és 1870-ben a nemzetközi műkereskedők által kínált összeg feléért megvált a csaknem 640 festménytől, 50 ezer grafikától, metszettől, amelyek a Szépművészeti Múzeum 1906-os megnyitásáig az Akadémián voltak láthatók, elfoglalva a második és harmadik emeletet – mondta Ugry Bálint, a művészeti gyűjtemény vezetője.
A felújított galéria
Molnár Zsófia
