Úgy döntöttem, követem a miniszterelnök úr példáját, és így, a kiadós karácsonyi menü után, de még az új év előtt én is elgondolkodom a jövő magyar kormányformáján. Elöljáróban annyit, hogy ha a Monopoly-játék börtöne lehet a realitás talaja, akkor most az egyszer kijátszom a szabadulókártyát.
Asztalon van
A miniszterelnök az ATV-ben tizenöt év után adott interjújában megerősítette, hogy a kormányforma megváltoztatásának lehetősége „mindig asztalon van”, amíg a Fidesz kétharmados felhatalmazással kormányoz. Felidézte, hogy már 2010-ben is felmerült a dilemma, hogy „átmenjünk-e valamifajta elnöki rendszerbe, vagy egy, a Horthy-korszakot idéző kormányzói rendszerbe vagy mai európai elnöki rendszerbe”.
Bár akkor és azóta is arra jutott, hogy „a parlamentáris rendszer passzol” Magyarországhoz, szerinte a kérdést nem szabad lezártnak tekinteni, és minden választási győzelem után újra fel kell tenni. Ezekre a kijelentésekre erősített rá a Bloomberg nemrég megjelent cikke is, amely egy névtelenséget kérő forrásra hivatkozva állította, hogy a kormánypárt elnöki rendszer bevezetését mérlegeli. A portál szerint ez egyfajta vészforgatókönyv lehet választási vereség esetére. A cikkre Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár reagált, aki baloldali álhírnek nevezte a leírtakat.
Mindig láb alatt
A köztársasági elnök félreállításának megnehezítését az elnöki rendszer felé tett konkrét lépésként lehet értékelni. Egy december elején elfogadott törvénymódosítás éppen ezt a célt szolgálja: a köztársasági elnök átmeneti – például betegség miatti – akadályoztatásának kimondását szigorítaná. Ha a parlament dönt az akadályoztatás megállapításáról, úgy az Országgyűlés elnöke tudja ideiglenesen gyakorolni az államfői jogköröket: így olyan esetben, amikor a köztársasági elnök sorozatosan nem hajlandó kinevezni a többséggel bíró miniszterelnök-jelöltet és ezzel új választást akar kicsikarni, akkor a parlamenti többség akadályoztatásra hivatkozva ki tudja kerülni az államfőt.
Az Országgyűlés döntését a módosított törvénytervezet ezentúl az Alkotmánybíróság (AB) jóváhagyásához kötné: egész pontosan a parlament határozata nem léphet hatályba automatikusan, hanem kötelező, előzetes kontroll alá kerül három munkanapos határidővel.
Vagyis végső soron a Polt Péter vezette testület mondhatja ki az utolsó szót arról, hogy félreállítható-e a köztársasági elnök.
A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy az államfő tisztségtől való megfosztása az alaptörvény szerint eddig is szigorúan az AB pecsétjétől függött. Erre akkor kerülhet sor, ha az elnök szándékos bűncselekményt követ el, az alaptörvényt, vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben más törvényt szándékosan megsért. Indítványozni a parlamenti képviselők egyötöde jogosult, az eljárás megindításához pedig az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges. A döntést végül az AB folytatja le szinte klasszikus bíróságként, ugyanakkor a megfosztás még a feltételek fennállása esetén sem kötelező az AB számára – tulajdonképpen szívük joga, hogy megteszik-e vagy sem.
Előremenekülés
A javaslat értelmében az Országgyűlésnek már a megállapító határozatban rendelkeznie kellene arról, hogy az akadályoztatás a köztársasági elnök írásbeli nyilatkozatával, egy általa megjelölt jövőbeli időpontban megszűnik. Vagyis a parlamentnek ezentúl előre le is kellene mondania arról, hogy az akadályoztatás megszűnéséről később újra dönthessen. Ezzel az államfő visszatérése automatikussá válna, parlamenti kontroll nélkül.
A konstrukció több szempontból is szokatlan: egyrészt az AB nem utólagos kontrollt gyakorol, hanem kvázi előzetes engedélyező hatósággá válik egy alapvetően politikai jellegű parlamenti döntés felett. Másrészt a szabályozás kifejezetten a köztársasági elnök pozícióját védi egy esetleges új országgyűlési többséggel szemben. A jelenlegi kormánypárti többség által feltöltött AB „vétójoga” így kulcskérdéssé válhat a Fidesz választási veresége esetén.
A módosítás indokolása joghézagok betöméséről és „kiemelkedő mértékű közjogi zavar” megelőzéséről beszél, de – főleg az időzítés miatt – nehéz nem politikai biztosítékként értelmezni a lépést. Ha pedig a köztársasági elnöki tisztség a jövőben nagyobb, akár elnöki rendszerre emlékeztető hatalmat kapna, akkor különösen felértékelődik, ki és milyen feltételekkel mozdítható el onnan.
A konstrukció több szempontból is szokatlan: egyrészt az AB nem utólagos kontrollt gyakorol, hanem kvázi előzetes engedélyező hatósággá válik egy alapvetően politikai jellegű parlamenti döntés felett. Másrészt a szabályozás kifejezetten a köztársasági elnök pozícióját védi egy esetleges új országgyűlési többséggel szemben. A jelenlegi kormánypárti többség által feltöltött AB „vétójoga” így kulcskérdéssé válhat a Fidesz választási veresége esetén.
A módosítás indokolása joghézagok betöméséről és „kiemelkedő mértékű közjogi zavar” megelőzéséről beszél, de – főleg az időzítés miatt – nehéz nem politikai biztosítékként értelmezni a lépést. Ha pedig a köztársasági elnöki tisztség a jövőben nagyobb, akár elnöki rendszerre emlékeztető hatalmat kapna, akkor különösen felértékelődik, ki és milyen feltételekkel mozdítható el onnan.
Sulyok, a „Vaslord”
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért szükséges Sulyok Tamást bebetonozni. Személy szerint Sulyokról nekem reflexszerűen Dolák-Saly Róbert osztályfőnöke jut eszembe, akiről a Zengőbérci professzor úr („A szemét!”) annak idején úgy fogalmazott, hogy „egy szürke féltehetséggel állunk szemben”, de a kérdés mégis a levegőben lebeg:
mi történik akkor, ha egyszer csak önálló gondolatai támadnak? Ez még Orbán Viktornak is kockázat.
A mozdíthatatlan elnöki pozíció kialakítását így alapvetően két magyarázat indokolhatja, ha a Fidesz veszít a választásokon.
- Az egyik lehetőség, hogy valóban Orbánt kívánják Sulyok helyére ültetni, és ennek érdekében már most megkezdik az elnöki rendszer intézményi előkészítését, megerősítését.
- A másik forgatókönyv szerint Sulyok marad a helyén, hogy egy esetleges Fidesz-vereség után biztos pozícióból szórakoztathassa alkotmányos válságokkal a leendő Tisza-többséget és a tisztelt választópolgárokat, miközben a Fidesztől független nyilvánosság erre várhatóan azzal reagálna, hogy Sulyok Tamást zsarolással tartják sakkban.
Mielőtt azonban békaemberekkel találkoznánk, érdemes hangsúlyozni: bármennyire is betonbiztos jogilag egy közjogi méltóság pozíciója, ha az adott személy egyedül találja magát szemben a népharaggal, napi huszonnégy órában az ablaka alatt zajló tüntetésekkel, az hosszútávon nem fenntartható állapot. Egy ilyen nyilvános megaláztatást aligha képes hosszú távon elviselni bárki – még egy zsarolt ember sem feltétlenül.
A köztársasági elnöki pozíció mindenesetre erősödni fog a jelek szerint, ezért nincs más hátra, mint megvizsgálni, mit is jelentene, ha konkrét végrehajtói jogköröket kapna az államfő egy elnöki vagy félelnöki berendezkedésben. Ezt követően arra is kitérek, hogy milyen kormányforma lehetne az elnökség abszolút antitézise, vagyis a kollegiális kormány.
