Évek óta kéri a barátait, szurkolóit, hogy a versenyei előtt küldjenek buzdító üzeneteket, amelyeket aztán a szünetekben olvas el. Most 76-ot húzhatott ki az egyes körök előtt. Volt elég? Egyáltalán, honnan indult ez a hagyomány?
Volt, és sajnos sok meg is maradt. Most kicsit csaltam, mert rövidek voltak a szünetek, ezért nem a vastag papírcsíkokat választottam sok sornyi szöveggel, mert tudtam, hogy nem lesz időm elolvasni őket. A verseny után persze azokra is sort kerítettem.
Régebben, amikor még csak maratonokat és hatórás versenyeket futottam, nagyon hosszúnak tűntek, ezért magamban feldaraboltam őket és mindegyik részhez társítottam valamit. Például minden órában egy-egy hozzám kapcsolódó csapattal közösen szerzett emlékeket idéztem fel: az edzőcsapatommal, a Suhanj!-jal, a családommal, más futóbarátaimmal. Aztán arra gondoltam, jó lenne, ha nem magamnak kellene kitalálnom ezeket, így az első backyard versenyemen már az ismerőseimtől kértem üzeneteket. A motiváló szövegek mellett szoktam kapni közös emlékeket, dalszövegeket, matekfeladatokat. Annyira jól jön mindig.
Volt olyan, ami igazán betalált az épp aktuális állapotában?
Most nem annyira. De van egy, amit én szoktam magamnak írni: „tudod, hogy miért jöttél”. Ez mindig segít, azt már magamban teszem hozzá, hogy „menj csak szépen tovább”.
A backyard-versenyzést ugyanaz a Lazarus Lake találta ki, aki a Barkley Marathonst is. Ennek is hasonlóan őrültek a szabályai?
Itt nagyon egyszerű dolgoknak kell megfelelni, nem kell könyvlapokat keresgélni az erdőben, vagy ilyesmi. Az egyes körök 4,167 mérföldesek (6,706 kilométer), a rajt pedig mindig kerek órakor van, akkor már ott kell lenni az indító karámban, és amikor megszólal a kolomp, el is kell indulni. Amit kiviszel a pályára, azt vissza is kell hoznod magaddal és odakinn senki sem nyújthat segítséget, legfeljebb a futók egymásnak. Attól fogva, hogy áthaladtál a célvonalon, a következő indításig azt csinálsz, amit akarsz. Ilyenkor lehet enni, inni, elintézni az ügyes-bajos dolgokat és pihenni, aludni. Aki nem ér be az óra végéig, az kiesik, a győztes pedig legfeljebb egy körrel futhat többet, mint az, aki utoljára kiszáll.

A backyard-vb előtt interjút adott a Tilos Rádiónak, ahol azt mondta, azután, hogy a csapat-világbajnokságon 60 kör után meg kellett állnia, úgy érezte, 16 kört még bírt volna… Önbeteljesítő jóslat lehetett ez?