A szerző természetfilmes, halkutató, Az egymillió horgász országa című könyve tavasszal jelenik meg a HVG Kiadó Zrt. gondozásában.
A Kárpát-medence őshonos halállományának védelmére papíron felesküdött, de inkább csak a hazai horgászturisztikai lufi minél nagyobbra fújásával elfoglalt Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) 2025. január 1-jétől alsó és felső fogási méretkorlátozással jelentős védelmet adott egy Kelet-Ázsiából származó halfajnak, az amurnak a Duna, Tisza és mellékfolyóik teljes hazai szakaszán. Tette mindezt úgy, hogy semmilyen tudományos és szakmai szervezettel nem egyeztetett. Ám amikor a Magyar Haltani Társaság közleményben ítélte el ezt a lépést, a MOHOSZ képviselői nyomban sértett álláspontot vettek fel, hogy a közlemény kiadása előtt miért nem egyeztettek velük.
Mindez kiváló látleletet ad a természetes vizeinken zajló halgazdálkodás szakmai színvonaláról, hiszen a benne rejlő horgászturisztikai vonzerő miatt egy olyan idegen halfajt védenek, mely az élőhelyeken lelegeli az összes vízinövényt, ezáltal megszünteti őshonos halaink búvó-, táplálkozó- és szaporodóhelyét, valamint drasztikusan lerontja a teljes élőhely ökológiai állapotát. Ha ez nem lenne elég, őshonos halállományunk védelmében egy őshonos halevő madarat üldöznek hathatós állami támogatással: a kárókatonát tették meg bűnbaknak.
Szóval egy őshonos, a halállományunkkal évmilliók óta együtt élő madarat irtani kell, egy Ázsiából mindössze hatvan éve behurcolt, az élőhelyeket tönkretevő halfajt pedig védeni?
Az amurivadék már 2 centiméteres korától elkezdi fogyasztani a magas rendű növényzetet. Növekedési erélye a fajnak igen jelentős, azaz gyorsan nő, és „meg sem áll” az akár 30-40 kilós testtömegig. Teszi ezt mindannak ellenére, hogy a növényi táplálékot igen rosszul hasznosítja, és csupán félig megemésztve üríti ki.
A minőségi anyagfelhasználást mennyiséggel pótolja: egy 10 kilós amur napi 10-12 kilogramm növényzetet tép le és aprít fel garatfogaival, majd futtat át hosszú bélrendszerén. A távozó, félig megemésztett, nagy mennyiségű növényi anyag a vízbe visszakerülve gyorsan bomlani kezd, oxigént von el. Mivel a lelegelt hínár életében maga is oxigént termelt, plusz árnyékolta is a vizet, a káros hatás háromszoros:
- A hínármezőben a tarolt foltokon át a víz ugyanúgy ki van téve a napfénynek, mint egy zárt, hegyi bükkerdőben egy tarvágott folt. A behatoló napfény a fitoplankton és az algák elszaporodásának kedvez, a vízminőség drasztikusan romlik, az áttetszőség eltűnik, a víz zavaros lesz.
- A hínár (nappal) oxigént termelt, ez az oxigén kiesik.
- A félig megemésztett, bomló amurürülék további oxigént von el, gyorsul tőle a meder iszapolódása is. Ezáltal éppen azt a hatást növeli, ami „ellen” telepítik, vagyis az eutrofizálódást serkenti, ráadásul egy másodlagos és silányabb formában. A kettős oxigénelvonó hatás meleg nyarakon fokozhatja a teljes víztestet érintő, tömeges halpusztulás veszélyét és mértékét.
Kárókatonák a Balatonon a Tihanyi-félsziget közelében
Szendőfi Balázs
Lássuk a megvédett idegen halfaj korántsem teljes károkozási lajstroma után az őshonos madárfaj „bűneit”. A Hun-Ren Balatoni Limnológiai Kutatóintézet hivatalos állásfoglalásában így fogalmaz a kárókatonáról:
„Halgazdaságok területén riasztásuk, gyérítésük gazdasági okokból indokolt lehet, ugyanakkor olyan gazdaságokban, amelyek a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken működnek, nem kívánatos, sőt, az ott érvényes finanszírozási elvekkel is ellentétes. Költési időben a jelenleg csökkenő állományméretek miatt indokolatlan a gyérítés kiterjesztése. Jelenleg hazánkban semmilyen tudományos vizsgálat nem támasztja alá természetes vizekben a nagy kárókatonák jelenlétéhez köthető halállomány-változást. A fentiek alapján a nagy kárókatonák riasztása, gyérítése természetes vizeinkhez kapcsolódó élőhelyeken ökológiailag indokolatlan.”
A kárókatonának tehát ökológiailag indokolatlan, mégis jól szervezett, puskás irtóhadjáratait a MOHOSZ nem bízza másra: az a hivatásos halőrök munkaköri feladata, így ők járkálnak immár több mint egy évtizede éles lőfegyverrel a vizeink mentén.
