Ezzel a kvízzel búcsúzunk az MSZP-től, mielőtt elnyeli a felejtés
Bár a végső döntést a párt kongresszusa hozza meg február közepén, minden arra utal, hogy az MSZP elengedte az országos listát, és csak néhány képviselője indulna újra egyéniben. „A baloldali választók egy jelentős része a rendszerváltás reményében más politikai szereplőkben látja a kormányváltás esélyét” – ismerte el a szerdai elnökségi ülése után a párt, amelynek múltjáról egy kvízt is összeállítottunk.
Az állampárt 1989 októberi önfelszámolása nyomán (annak jogutódaként) az MSZMP reformkommunistái által alapított MSZP a kevesebb mint négy évtizedes fennállása alatt egy tucatnyi pártelnököt fogyasztott el, köztük két-három korszakos jelentőségűnek, vagy legalábbis emlékezetesnek mondható politikust, nem feltétlenül a szó pozitív értelmében.
Horn Gyula, a rendszerváltás egyik legellentmondásosabb múltú szereplője 1990-tól 1998-ig állt a párt – s 1994-től négy éven át az MSZP–SZDSZ koalíciós kormány – élén. „Személyében a Kádár János-féle politikai iskola egyik utolsó éltanulója távozott a közélet első vonalából” – írtuk róla a közéletből való önkéntes távozásakor, 1998-ban, utalva arra, hogy leköszönése akkori legsúlyosabb terhétől, az 1956-ot követő kurzus egyik fegyveres támogatójától szabadította meg az MSZP-t.
Ám ugyanez a Horn Gyula volt az is, aki nélkül talán nem is jutott volna olyan magasságokba a párt csillaga: az 1990-ben 535 ezer szavazóval rendelkező MSZP-ből Horn csinált négy év alatt 1,8 milliós szavazóbázisú politikai erőt. Irányításával először győzött szabad parlamenti választáson baloldali párt Magyarországon. Ugyanakkor Horn – és pártja – pályafutásának ezen szakasza önmagában illusztrálta mindazt az ellentmondást, ami a szocialistákat évtizedeken át jellemezte.
